Az ukrán hadsereg egyik legnagyobb egysége – a 128. sz. önálló hegyivadász brigád – teljes létszámban elhagyta a Donbasszt, és Kárpátalja felé indult. (1)
Jól ismert az ukrán vezetés betegesen érzékeny reagálása a kárpátaljai magyar kisebbség felháborodására. Ez a fajta reakció tetten érhető mind a sajtó hasábjain, mind pedig a politikusok kiszólásaiban.
Azt, egyébként, kevesen tudták volna megjósolni, hogy ez a felháborodás oda vezet, hogy a csapatokat egy „forró régióból” átvezénylik egy „potenciálisan forróba”. Ezzel együtt is ismertté vált, hogy az ukrán hadsereg 128-as hegyivadász brigádja (ismertebb nevén: a „kárpátaljai légió”) elhagyta a Donbasszban, a frontvonal közelében lévő állásait, és teljes létszámban – gépjárműveikkel és páncélosaikkal – útnak indultak Kárpátalja felé.
A 128-as brigád az egész ukrán hadseregen belül az egyik legnagyobb létszámú, legjobban fölszerelt egység. Mostanra a haditechnikáját szállító szerelvények már Kárpátalján vannak.
A brigád teljes személyi állományának 2018 júliusára kell megérkeznie új szolgálati helyére.
MEGJEGYZÉS:
(1) A Munkácson állomásozó hegyivadász egység három évvel ezelőtt súlyos veszteségeket szenvedett a debalcevói csatában. A brigád fogságba esett tagjait – közöttük kárpátaljai magyarokat is – Alekszandr Zaharcsenkó donyecki államfő 2015 őszén, egy nagylelkű gesztussal hazaengedte.
A brigád nemrég friss erőkkel, feltöltve, visszatért a hadszíntérre. Ahol, egyebek mellett, újult erővel lőtték Gorlovkát és annak elővárosait. Oka kell hogy legyen, amiért ilyen gyorsan hazarendelték állomáshelyéről.
Az utóbbi hónapokban a kijevi vezetés szítja a feszültséget a kárpátaljai magyarok körül, illetve a Magyarországgal való viszonyban. Már a nyáron azzal vádolták meg hazánkat, hogy – együttműködve az orosz titkosszolgálatokkal – a kárpátaljai magyarokat szeparatizmusra bujtogatja.
Beregszász és Nagyszőlős határában magyar nyelvű üdvözlő táblák jelentek meg. Az ügyben az SZBU szeparatizmussal vádolta meg a beregszászi járási tanács két magyar képviselőjét, akiket őrizetbe is vettek. (A rossz magyarsággal megírt feliratok alapján azonban az SZBU provokációját sejthetjük az ügy mögött – ami egy idő után magától el is halt.)
Mindehhez jött pedig az oktatási törvény ügye, amit Magyarország igen élesen bírált. Budapest erélyes lépésekkel válaszolt. A legkeményebb ezek közül: Magyarország mostantól semmi olyan lépést nem támogat, ami segíti Ukrajna euro-atlanti integrációját. Ukrajnát a legfájóbban eddig a NATO-Ukrajna Tanács december elején esedékes volt ülésének magyar megvétózása érintette: Ukrajna talán legfőbb külpolitikai célja ugyanis a NATO-hoz történő csatlakozás. Dacára annak, hogy a NATO részéről kijelentették: az ország nem egyhamar lesz a NATO tagja. (Ami persze nem akadálya annak, hogy egy tényleges tagállam aktivitásával vegyen részt a szövetség nemzetközi katonai akcióiban.)
A Magyarországgal szított feszültség révén a kijevi vezetés igyekszik fokozni a „már két oldalról is támadnak minket”érzését – most, hogy minden jel szerint a hadműveletek felújítására készülnek a Donbasszban. A fenyegető erődemonstrációval egyben példát statuálnak az ország más nemzeti közösségei számára. Egyszersmind e pszichózis segítségével is igyekeznek bővebb adakozásra szorítani a Nyugatot. A jelek szerint nem is eredménytelenül. Szó van, például, arról, hogy az a 47 millió dolláros kölcsön, aminek terhére az amerikai kormány – más fegyverekkel együtt – leszállítja a „Javelin” tankelhárító rakétákat is, segéllyé változik.
Csikós Sándor
Forrás: dnr-hotline.ru
