Georgij Konsztantyinovics Zsukov (1896 – 1974) szovjet hadvezér, a Szovjetunió marsallja, védelmi miniszter (1955-1957). Sztálin halála után 1955-57-ig védelmi miniszter volt, majd 1957-ben kizárták a Kommunista Párt Központi bizottságából, minden posztjáról eltávolították és 1958-ban nyugdíjba küldték. A nép szemében hős volt, sok egymásnak is ellentmondó legenda kering róla, például, hogy ő lőtte le Beriját.
{loadposition billboard}
Zsukov halott, igaz ügyért soha
többé már ő se kelne hadra.
Orosz históriánk lapjaira
más is került, ki bátran lépve a
meghódított fővárosokba,
a sajátjába félve tért haza.
(Joszif Brodszkij: Zsukov halálára)
(Baka István fordítása)
Szegényparaszti családba született, de nagyon jó tanuló volt, az egyházi iskolát kitüntetéssel végezte.
Már a cári hadseregben sikeres volt, az első világháborúban kétszer is kitüntették a György-kereszttel. Nem igaz tehát, hogy fehérgárdista tábornokként állt át a vörösökhöz. A cári hadseregben altiszt volt, amint pedig megalakult a Vörös Hadsereg, 1918-ban csatlakozott hozzá, majd belépett a kommunista pártba is. A polgárháborúban tehát már a vörösök oldalán harcolt a híres lovas hadseregben.
A 20-as 30-as években folyamatosan továbbtanult a katonai akadémián, közben egyre újabb megbízatásokat kapott. Gyorsan emelkedett a ranglétrán. Ő volt a páncélos hadosztályok felállításának élharcosa.
1937-38-ban egy pártgyűlésen bizonyos aktivisták megvádolták, hogy „ellenséges és kártékony módszereket alkalmaz a kádernevelés területén”, de végül megúszta a sztálini tisztogatásokat.
1938-ban a Távol-keletre vezényelték, a japánok ellen harcolt Mandzsúriában. A Halhin-Gol folyó melletti csatában Zsukov először használt páncélos harckocsikat az ellenség bekerítésére és megsemmisítésére, ezzel megelőzve a németeket, akik csak 1939. szeptember 1-jén alkalmazták először sikeresen ezt a taktikát. Ezért kapta meg Zsukov először a Szovjetunió Hőse kitüntetést.
1940-ben a tábornoki rangban érte a német támadás híre. A támadás felkészületlenül érte a Vörös Hadsereget, ráadásul Sztálin életében először békés hangulatban lehetett, ugyanis megtiltotta, hogy viszonozzák a tüzet. Zsukov emiatt többször is konfliktusba keveredett a katonai vezetőkkel, sőt állítólag magával Sztálinnal is.
1945-ben Zsukov marsall vezette a 1. belorusz frontot, amely az 1. ukrán fronttal együtt szabadította fel Varsót, majd tovább haladt nyugat felé. Az 1. belorusz front Zsukov vezetésével vett részt a berlini offenzívában és a másik két fronthoz viszonyítva aránylag kevés embert veszítettek.
Moszkvai idő szerint 1945. május 9-én Németország feltétel nélkül kapitulált, Zsukovot pedig kinevezték a németországi szovjet csapatok parancsnokának.
