Hol húzódnak a nemzeti és a vallási türelem határai? Hol a határ, amelyen túl a mások szokásainak, hagyományainak túlzott tiszteletben tartása fenyegeti a nemzeti identitást? Ezeket a kérdéseket vitatják meg azon a konferencián, amelyet az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) rendez Kazahsztán fővárosában, Asztanában. A vallási és a nemzetiségi türelem témája sok tekintetben összefügg azzal, hogy Nyugat- Európában nő a xeno- és az iszlamofóbia. Spanyolországban törvényhozói szinten tiltják a csador és a nikáb viselését. Hasonló jellegű törvénytervezeteket készítettek elő Belgiumban és Franciaországban. Svájcban törvény tiltja a minaretek és mecsetek építését. Hollandiában iszlámellenes filmeket forgatnak. Szinte minden európai országban érvényesül a diszkrimináció a munkafelvételénél azok esetében, akik nem európai országból érkeztek. Ezek a kemény intézkedések összefüggenek azzal, hogy az európaiak tartanak nemzeti identitásuk elvesztésétől, miután gyorsan szaporodnak a hagyományos európai kulturális normákat el nem fogadó etnikai közösségek. Az időnként előforduló terrorcselekmények csak tovább öntik az olajt az etnikai és a vallási türelmetlenség tüzére.
Oroszországban a lakosok nem éreznek ellenszenvet más nemzetek, nemzetiségek képviselőivel szemben. Ugyanakkor a szociológiai felmérések azt mutatják, hogy ingerli őket, „ha más népek képviselői nem számolnak az Oroszországban elfogadott szokásokkal és magatartási normákkal és nem azok mentén élik életüket“.
A világközösségnek ki kell dolgoznia részint a hagyományos kultúra védelemét szolgáló elveket, részint pedig meg kell akadályoznia a nemzeti és vallási kisebbségek diszkriminálását. Ez a véleménye Georgij Roscsin lelkésznek, aki az Orosz Ortodox Egyház szinodális osztályának elnökhelyettese, és az egyház és a társadalom kölcsönös viszonyával foglalkozik.
„Ki kell alakítani egyfajta modus vivendi-t, amely lehetővé teszi, hogy ne csorbuljanak a hívők jogai a külső vallási jelképek viselésére, sem az imádkozás, illetve a misézés helyét illetően. És ami a legfontosabb a hitéletben, hogy ne csorbuljanak ezek a jogok nemcsak a templomközösségben, hanem a munkában és az iskolában sem.” Ennek kapcsán Oroszországban az ortodox egyház nagy erőfeszítéseket tesz a párbeszéd kialakítására más felekezetekkel, a hatalmi szervek és a társadalom képviselőivel. Teszi ezt nemcsak Oroszországban, hanem más FÁK-országokban is, valamint külföldön ott, ahol érvényesül az Orosz Ortodox Egyház befolyása.