Mostanára teljesen világossá vált, hogy „ Akármennyire fájdalmas is”, hogy az ukrán krízisben Putyin orosz elnökgyőzött. Noha a múlt hónapokban arra is megvolt az esély, hogy az ukrán haderő rendbe szedi magát a felkelők ellen és a Nyugati büntető-intézkedések is eredményekre vezetnek, de az Oroszországi Föderáció „új fajta” ’közbeavatkozása’ pontot tett az mondat végére, és egyértelművé vált, hogy Ukrajna nem győzhet ebben a krízisben.
Ha a tűzszünet tartósnak fog bizonyulni, úgy kelet-Ukrajnában de facto létre fog jönni egy oroszbarát politikai tömb. Úgy az ukránoknak nemcsak a Krím-félszigete, de kelet-Ukrajna elvesztését is el kellene fogadniuk.
Ha a krízis fegyveres konfliktus része kiújul, Moszkva több mint valószínű, hogy fényes diadalt arat. Már most elégségesnek bizonyultt az ukrán hadsereg megveréséhez néhány ezer orosz ’önkéntes’ bevetése. Az Orosz Föderáció gyakorlatilag ott húzza majd meg az új határt, ahol akarja.
A Nyugati szankciók nem effektívek, és drasztikusan tévednek a Nyugati vezetők, ha azt vélik gondolni, hogy szavaiknak vagy szankciózgatásaiknak bármi következménye van a Kremlinre. Az orosz katona-anyáktól jobban fél Putyin, elnök mint a Nyugattól.
Az idő az Orosz Föderációnak munkálkoik. Poroshenko ukrán államfő októberre rendkívüli parlamenti választásokat írt ki, aminek még anno volt értelme az ukrán offenzíva idején, most viszont egy szörnyű álommá válhat Kijev számára a katonai vereség és a keleti területek elbukása után. Az ukrán nép és társadalmi szegmentumok radikalizálódtak, a közvélemény nem akar tárgyalni vagy alkudni a felkelőkkel. Az ukrán elöknek meg együtt kell sodródnia a hullámokkal, bár több mint valószínű hogy ő maga is tudatában van, hogy kelet-Ukrajna valamilyen fokú önállósága elkerülhetetlen, de a teljes elvesztése sem kizárt.
Ukrajna további haladása a destabilizáció felé jósképesség nélkül is előre jósolható. A frontról visszatérnek a megvert önkéntes zászlóaljak és hadosztályok a saját vádjaikkal és indulataikkal. Azt fogják mondani, elárulták, becsapták, átverték és eladták őket, holott ők életüket és vérüket adták a nagy semmiért. Közelít a tél, és Ukrajnának nincsenek gáztartalékai. Az ukrán gazdaság a földön hever. A Nyugat a segítséget olyan reformokért ígérte, melyeket nem kezdtek el vagy nem pörgettek át elég gyorsan mert nyilván az ipar leépítésével jár.
A nyugati büntetőszankciók Moszkva ellen ön magának a Nyugatnak is kárára vannak, a NATO harciasan meg akarja védeni azokat a keleti tagállamait, melyekre amúgy különben az égvilágon senki nem akar támadni. Télire több mint valószínű hogy a fegyveres krízis is lehűl, a felkelők ellenőrzése alatt álló kelet-Ukrajnában pedig új politikai világ veszi kezdetét. Úgy látszik, Ukrajna harca a keletért véget érni tűnik. Az EU vonzotta be saját befolyási övezetébe Ukrajnát, az Orosz Föderáció meg megmutatta, mit is jelent a valóságban ez Ukrajna számára.
Michael Kofman – Woodrow Wilson Intézet – tudományos munkatárs
Eredeti cikk: http://nationalinterest.org/blog/the-buzz/ukraine%E2%80%99s-battle-the-east-over-11227
