2022, szeptember 25.
10.5 C
Budapest
7 C
Moszkva
Array

Számolja már meg valaki az oroszokra irányuló “ukrán haragszomrád” utolsó perceit – vélemény –

Volt egyszer, hol nem volt, sajnos valóban volt 1932-33-ban, azaz a Szovjetunió korai éveiben egy nagy ukrán éhínség, az ún. “golodomor”, vagy ukránosan “holodomor”. A “gólod” amúgy éhséget, a “hólod”. pedig hideget jelent. Van hát tétje a ‘h’ és ‘g’ betűk váltogatásának. 
Mondhatnám azt is, hogy az orosz nemzet lerázta a saját nyakáról és az ukránokéról is a cári idők illetve viszonyok tespedtségét, hát akkor meg miért nem hurráztak az ukránok az orosz testvéreikkel együtt? De nem tudok jó szívvel hozzányúlni ehhez a kínálkozó érvhez. Ugyanis ekkora területen ekkora népességgel a korabeli viszonyokból valószínűleg senki sem tudott volna többet kihozni, mint amennyit a cárok végül-is kihoztak. 

Korábban többször is érintettem azt a témát, hogy amíg Nyugat Európában egy vezető réteg rákapott a csak a háborúk után megnyitható speciális gazdasági lehetőségek ízére, illetve “rászakosodott” erre a helyzetre, és mára már az ún. “túlnépesedést” kalibrálni hivatott filozófia-pótlékaik legitimitását próbálják “fő-sodratú marketingkommunikáció” gyanánt szégyenérzet nélkül eladni, addig a Keleti Tájakon alig volt olyan csetepaté, amit ne tudtak volna valamilyen később is sokáig működőképes kompromisszummal gyorsan lezárni. Tekintse át bárki a keleti és nyugati tájak történelmi távlatait, és ez a különbség fogja kiszúrni a szemét. 
Tehát a nyugati felfogás tulajdonképpen valódi problémákat “kezelt” a mészárszék-színvonalú filozófiájával, míg a keleti felfogás még a tartós szegénység, és egy-egy éhínség kritikus kockázatának apropójából sem fanyalodott rá erre a “fejlett” nyugati felfogásra. 
Nos, a hivatkozott ukrán éhínség az első nagy gazdasági világválság végére esett. Ha tehát feltételezzük, hogy a szovjet vezetés mindent megtett az ilyen malőrök elkerülése érdekében, akkor még dicséret illeti, amiért nem az egész világválság alatt, hanem csak annak legvégső fázisában csaptak össze a hullámok a feje felett. 
Amúgy magára a Világválságra vonatkozóan a történészek egyetértenek abban, hogy ha az nem lett volna, akkor minden bizonnyal a Második Világháborúra sem került volna sor. Ugyanis alig lett majdnem vége az Első Vh.okozta gazdasági következmények felszámolásához szükséges időszaknak, rögtön jött a Világválság, ami kedvezett a nekikeseredett tömegeknek tetsző “megoldáskeresők” konjunktúrájának. Mellesleg a kommunista-szimpatizánsok nyugati tömegek közti felszaporodási folyamatainak is kedvezett a hivatkozott Első Világválság. 
Amúgy a Világválság a “túltermelés” okozta árzuhanásra hivatkozva a tengerbe öntött burgonya és gabonatermések hírével kezdődött. . . . Szóval sem a nyugati, sem a keleti, viszont nyugatbarát nézőpontoknak nincs etikai fedezetük az éhínségek okait bárkire “ráosztani”, főleg kizárólagos értelemben, ami a mai ukrán slamasztika mozgatórugója.  Hasonló éhínség amúgy Németországban is volt. Pl. Johannes Greber úgy mentett meg sok német gyereket, hogy átment Hollandiába, és ott a katolikus családoknak azt mondta, hogy a protestánsok X gyereket már elvállaltak, mire átsétált a protestánsokhoz, és ennek a trükknek a fordítottját sütötte el feléjük. Végül minden térfélen igaza lett Grebernek, és legalább azok a gyerekek nem éheztek, akikre ki tudta terjeszteni ezt a tevékenységet. 
Oroszország út- és vasúthálózata a cári idők öröksége gyanánt el volt maradva az európai összképtől. Ez a hiányosság az I. Vh hadműveletei alatt is éreztette a hatását a cári csapatok hátrányára. Sőt, ez a lemaradás még Hitler hadmozdulatait is sárban-dagonyázássá változtatta ősszel, illetve eszkimó-tréninggé a téli időszakban. Tehát egy éhínségnek akár a megelőzése akár a menet közbeni csillapítása és mihamarabbi felszámolása sokkal több akadályba ütközött, mint bárhol máshol ütközhetett volna. Nem mellesleg Vidkun Quisling, későbbi náci kollaboráns norvég miniszterelnök a politikai pályafutását a Nemzetközi Vöröskeresztnél kezdte, nevezetesen az ukrajnai éhínség segély-műveleteinek “éles bevetéseiben”. Tehát senki nem mondhatja, hogy amikor Sztálinnak a körmére égett ez a sajnálatos népélelmezési slamasztika, akkor ne engedte volna be a nemzetközi segélyszervezeteket. A Wikipédia is írja, hogy ama idők szovjet éhínségeinek csak egyik fejezete volt az ukránok éhínsége. 
Az oroszok ellen a golodomor apropójából hörgő és vicsorgó ukránok méltóztassanak nem megfeledkezni arról az “apróságról”, hogy azokban az időkben is, és azóta napjainkig is egyfolytában zajlik az a jelenség, hogy ukrajnaiak önmagukat válaszút előtt találva úgy döntenek, hogy ők pánszlávok: Azaz ha ezt a magasztos elvet Moszkvában színvonalasabban képviselik, akkor ők a maguk részéről “ukrajnai tapasztalatokkal is rendelkező oroszok” és kész! Ez a folyamat soha nem zajlott visszafelé, és éppen manapság dől el véglegesen, hogy soha nem is fog! 
Nos, Sztálin állítólag egy nagy adag gabona-vetőmagot eladatott a külpiacokon, míg más források szerint odahaza nem tartotta azt meg a következő évi vetéshez, hanem a kenyérgyárakba küldette a nép élelmezésére. Feltehető tehát, hogy ennek a két megoldási klisének valójában a kevert változata érvényesült a gyakorlatban. Ha pedig a Sztálini Kreml ezt tette, akkor a vezetői nézőpontú logikai panoráma iránti egészséges empátia jegyében (-ami ugyebár vagy rosszul, és hiányosan, vagy fordítva működik némely ukránok esetében-) a következő szempontot célszerű kidomborítani: Nevezetesen, hogy a korabeli központi szovjet vezetés ezekkel a lépésekkel valójában időt nyert a probléma érdemi kezeléséhez, amennyiben tűzoltó-munka keretei közt akár eladott gabona-vetőmagot, akár a napi élelmezésre csoportosította azt át. Tehette ezt olyan téves, esetleg célirányosan szabotőr belső értesülésekre alapozva, hogy 
–    vagy mégis van elég gabona, (-ez a népszámlálási adatokból kiinduló négy alapműveletes matematikai feladat-) 
–    vagy majd később tudnak valahonnan beszerezni élelmezési célú gabonát. 

 

Amikor az előbbi értesülés passzívan félreszámolt vagy aktívan félrevezetett utóélete nyilvánvalóvá vált, addigra viszont a második tétel eredeti információi bizonyulhattak hamisnak. Ezek mind olyan tételek illetve összefüggések, amelyeket ha akkoriban össz-szovjet szinten Kijevre bíztak volna, abban az esetben a tragédia nyilvánvalóan még jobban kiterebélyesedett volna. 
Összefoglalva: Ha Sztálin és a korabeli Kreml iránt kritikusak vagyunk, de semmiképpen nem felületesek, akkor is le kell szögeznünk, hogy a Nyugati Félteke Világválsága (-annak ellentmondásai, illetve még mindig a németek és oroszok ellen irányuló operatív kísérletezései-) jóval több mint 50%-ban okolható a tragédiáért, illetve elmarasztalható miatta. Gondoljunk bele, hogy az I. Vh. utóélete felértékeli a Dollárt, amely pénznemet némely bankokból mesterségesen kivonnak. . . . Mire a gazdasági vezetők megtalálják ennek a trükknek az ellenszerét (-mellesleg ez a libikóka tulajdonképpen a napjainkig zajlik-), addigra pont éhen is halt pár millió ember. 
Ha ezt az egyszerű összefüggést ma némely ukránok másképp szeretnék látni és láttatni, akkor valószínűleg kijelenthetjük a követezőt: Nevezetesen, hogy amíg ezeket a máig a Nyugatra nézve nem-hízelgő összefüggéseket valaki nem magyarázza el nekik rendesen és határozottan, sajnos egészen addig el fog húzódni ez az egész térséget nyugtalanító és sorvasztó slamasztika. 

 

Szabó Tamás

 

kiegészítés: Golodomor hivatalosan:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Holodomor

Figyelem Link elhelyezése a hozzászólásokban tilos! Nem fognak megjelenni a hozzászólások, amelyek linket tartlamaznak.

KÖVESS MINKET:

Ez is érdekelhet

Ajánló

Friss hírek

- Hirdetés - spot_img

UKRÁN VÁLSÁG

Borell: Putyin nem blöfföl a nukleáris fegyverekkel kapcsolatban, diplomáciai megoldás kell

Josep Borrell, az EU külügyi főképviselője szombaton a BBC-nek nyilatkozva úgy vélte, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök nukleáris fegyvereket is bevethet, ha Moszkva erőit...

Több száz külföldi zsoldost semmisített meg az orosz légierő

Az elmúlt 24 órában az orosz légierő mintegy 200 ukrán fegyverest és mintegy háromszáz külföldi zsoldost semmisített meg Mikolajiv térségében - közölte a védelmi...

Szijjártó: az egyetlen megoldás a béke

A problémákra, amelyekkel Európának szembe kell néznie a háború és a szankciók miatt, az egyetlen megoldás a béke - mondta a külgazdasági és külügyminiszter...