A G2O csúcstalálkozót megelőzve Vlagyimir Putyin orosz elnök exkluzív interjút adott a Tass hírügynökségnek és arról beszélt, milyen kihívások várnak Oroszországra és a többi résztvevőre a csúcstalálkozón.
A G2O csúcstalálkozó szombaton kezdődik Ausztráliában, Brisbane-ben. A világ 19 legnagyobb államának vezetői és az EU a globális gazdaság kérdéseit fogja megvitatni. A csúcs előtt Putyin elnök exkluzív interjút adott a Tass hírügynökség részére, milyen kihívásokkal kell szembenézzenek a csúcs résztvevői.
– A következő G2O csúcsra mész most. Mennyiben jelentős és releváns még ez a formáció, és logikus e, hogy néhány G2O állam, miközben kooperációra törekszik és a globális gazdaság fejlesztésére, mégis szankciókkal fordult egy másik G2O állam ellenében?
– Azt kérded, ez a formáció még jelentős e vagy sem? Miért? A G2O egy jó hely találkozni egymással, megbeszélni a kétoldalú kapcsolatokat és a globális problémákat, és fejleszteni legalább pár közös ügyet amiben egyetértünk, hogy mi ez vagy amaz problémára a megoldás. Vagy úgymond csinálni egy térképet a közös munkához. Ez a legfontosabb. Azt remélni, abba bízni, hogy minden amit el lehet mondani az végre is lesz hajtva, az absolut irreális, különösen ha valaki emlékszi krá, hogy a döntések maguk azok nem kötelezően végrehajtandó erejűek. Bizonyos mértékig (a döntések végrehajtása) el is van hanyagolva. Itt vagy ott azok hibásak, mikor és hol konfliktusban vannak valaki érdekeivel. Az első és legfontosabb, hogy ezek a döntések a globális játékosok érdekeire vonatkoznak.
Például, az egyik G2O találkozón döntés született arról, hogy növeljék meg a fejlődő gazdaságok szerepét a tevékenységekben, mint az IMF és a kvóták elosztása. Azt a döntést visszadobták páran. A tárgyalófeleink és a partnereink is azt mondják: jó, mi boldogok leszünk, mindent aláírunk, megcsináljuk azt a döntést, de a kongresszus nem fogja átengedni. Ott van neked ez. Ok. De ott van a tény, a bizonyos tény, hogy egy bizonyos döntés már meg van fogalmazva és minden nemzetközi szereplő érintettségével a G2O helyesnek és rendben lévőnek találta, és a dolog harmonizál is a mai helyzettel, ez a tény már önmagában formálja a nemzetközi közönséget, annak véleményét és a szakértők gondolkodásmódját is bizonyos módon, és ezt figyelembe kell venni.
– Lehetséges e, hogy értelme lenne a döntéseket kötelező erejűvé tenni, nem?
– Ez lehetetlen. Tudod, hogy a nemzetközi gyakorlatban nem voltak eddig se ilyenek. Kivéve az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntésit, melyek a nemzetközi biztonságra vonatkoznak. De az a fajta döntési procedúrát nagyon dinamikus körülmények generálták a véres II. világháborúban. Egyszerűen csak nem valószerű arra számítani, hogy napjainkban olyan új mechanizmusokat lehessen behozni, amik biztosíthatnák a döntések kötelező érvényű végrehajtását a gazdasági szférában. Engedd meg, hogy ismét elmondjam, ez az egész erkölcsi, politikai és közgazdaságtani természetű, ami önmagában nem rossz.
Most akkor egy pár szó a szankciókról, amiket pár G2O állam Oroszország ellen kivetett. Persze ők a G2O tevékenységével szembe mennek, és nem csak a G2O elveivel szembe, hanem a nemzetközi joggal is szembemennek, mert ilyen szankciók csak az ENSZ vagy annak biztonsági tanácsán keresztül bevezetve lennének jogosak. Sőt, ezek a WTO és az Általános Vám – és Kereskedelmi megállapodás, a GATT elveinek ellenében is vannak. Ez nyilván káros és természetesen bizonyos károkat is okoz nekünk, de ez káros a szankcionáló országokra is, mert csak a tény kedvéért, de evvel az egész nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok rendszerét is aláássák. Én igazán remélem, és abból indulok ki, hogy végül ez megértésre lel és végül fátylat boríthatunk a múltra.
– Készülsz e rá, hogy feldobod a kérdést a csúcson, vagy a háttérben marad ez és csak akkor mondod el a véleményed, ha téma említésre kerül?
– Ha a téma meg lesz említve, fogok beszélni róla, persze, de magamtól nem fogom javasolni ezen kérdések megvitatását. Ahogy én látom, haszontalan lenne. Mindenki tudja, mit csinál. Azok is akik bevezették a szankciókat. Mi volna a haszna ezen kérdésre felhívni a figyelmet vagy kérni bármit? Nincs értelme. Ilyen szintű döntések blokk szinten vannak meghozva, meg persze nemzeti szinten is, és a partnereink geopolitikai érdekeinek megfelelően vannak meghozva. Sajnos a mai világ szűk horizonton létezik, Mindenki választástól választásig él. Ez tényleg nagyon szűk horizont. Ez nem hagy rá módot, hogy tágabb perspektívát fogjanak be, hogy ezzel távolabbi jövőt is tervezzenek. Ez rossz. De remélem, hogy ezt meg tudjuk vitatni. A csak most véget ért APEC csúcson voltak viták és megbeszélések gyakorlatilag mind között akik részt vettünk rajta, nemzetközi problémákról és beleértve kétoldalú problémákat is, meg persze a szankciókat is, amiket csak most említettél.
– A G2O-ban van egy bizonyos féle erőegyensúly. egyik oldalon ott a G7, a másikban meg a BRICS országok és társult országaik. Ahogy mondtad, minden állam nyomja a saját érdekeit. Hogy látod te magad az erőegyensúlyt – szóval úgy, mint egy vita, ahol előbb-utóbb kibukik az igazság vagy úgy, mint alapvetően egy új konfrontációs tér a blokkok között?
– Először is, szerintem nagyon rossz lenne, ha megint felbukkanna a tömbösödés. Az nagyon kontraproduktiv és még káros is a világgazdaságra. Mi most közgazdaságtani témában beszélgetünk, nem?
– A gazdaság egyre jobban belemászik a politikába ….
– Igaz. De de a G2O egy gazdasági fórum elsősorban. Az én ajánlásom, hogy mozdítsuk a beszélgetésünk központját ebbe az irányba. És itt elmondanék valamit, én már említettem a WTO-t, ami már létrehozott bizonyos játékszabályokat.
Ott egy mechanizmus, amit úgy hívnak, hogy IMF. Tárgyalások vannak folyamatban a nemzetközi finanszírozási rendszer tökéletesítéséről és nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséről. Tudod, a Doha fordulója a WTO megbeszéléseknek elakad. Miért? A megközelítések eltérő módja és az fejlődő és fejlett gazdaságok érdekei közti különbségek miatt. Közben kirajzolódik az egyenlőtlenség a tőke és az áruáramlás között. A fejlett gazdaságokban nagy mennyiségű szabad tőke van a kérdés arról szól, hogy hatékonyan,megbízhatóan és biztonságosan hogyan helyezhető el ez a tőke azokban a gazdaságokban a világon, ahol biztosítható a stabilitása, vagyonbiztonsága és jövedelmezősége úgy, hogy közben bevételt hozzon a fejlődő gazdaságoknak is.
Ez okból ők tőkét exportálnak és a fejlődő gazdaságok meg létrehozzák az áruáramlási rendszert. Néhányan biztosak akarnak lenni benne, hogy a tőkéjük jól van elhelyezve és mások, a tőke kedvezményezettjei meg bizonyosságot akarnak, hogy a játék szabályai meg nem fognak megváltozni azok kizárólagos belátásai szerint – politikai okokból – akik a tőkét exportálják.
Mindenkinek tisztában kéne lenni azzal, hogy napjainkban a világgazdaság és a finanszírozás kivételesen függő helyzetben vannak egymástól. Nézd meg a mi esetünket: képzeld el a partnereinket amint korlátozzák a pénzügyi intézményeink hozzáférését a nemzetközi pénzpiacokhoz. Közben meg tőkét vonnak ki a nemzetközi finanszírozási piacról, a mi finanszírozási intézményeink finanszírozzák a mi társaságainkat késztermékeket importálni a nagyon hasonló iparosodott országokból, ezáltal ott munkahelyek megmaradását támogatják, a szociális szféra és a gazdaság nő. Ha megállunk, leállítjuk, zavarok követik. Ezek mélyreható kérdések. Ez persze nem látható elsőre. A közös munkánk a Német Szövetségi Köztársasággal 3OO,OOO munkahelyet biztosít nekik. Ha nincs több megrendelésünk, azok a munkahelyek megszűnhetnek. Igaz, lehet új gazdasági strukturális szereplőket találni, de még mindig ott a kérdés, hogy miféle strukturális szereplők lesznek azok majd a későbbiekben.
– Szóbahoztad a világgazdaság egyensúlyhiányát a beszélgetésben, nos az IMF is beszél róluk. Ez egy előrejelzés új gazdasági buborékok felbukkanásának lehetőségére. Az orosz gazdaság felkészült egy új krízishullámra?
– Igen. Minden lehetséges forgatókönyvet figyelembe veszünk, beleértve az úgynevezett energiaforrások árának katasztrofális zuhanását is, ami teljesen valósan lehetséges és mi be is látjuk ezt. A gazdasági minisztérium és a pénzügyminisztérium előrejelzi a gazdasági fejlődés jövőjét minden forgatókönyv szerint. Látod, én a tőke egyensúlyhiányáról beszélek és a világgazdasági gazdasági instabilitásról: egyik kézben a tőke, a másik kézben az áru. Mikor egyik kéz tartalma eltűnik, egyes esetekben politikai megfontolások miatt – és speciálisan a fejlődő országok gazdaságainál – azok keményen sújtott és komplikációk nyomta gazdaságokká válnak.
Egy olyan országban, mint a mienk, a szituációval könnyebb megbirkózni. Miért? Mert mi egyrészt nyersanyag kitermelők vagyunk, másrészt meg mi magunk kezeljük a deviza – és aranytartalékainkat és a kormányzat takarékosan és gondosan tartalékol el. A tartalékaink elég nagyok és megengedik, hogy magabiztosságot érezzünk és képesek legyünk társadalmi szociális kötelességeink ellátásra és az összes költségvetési folyamatot és az egész komplett gazdaságot egy állandó irányított keretben tartsuk.
És mi van azokkal akiknek nincsenek ilyen tartalékaik? Ők ilyen szituációban keményen sújtottakká válnak. De még egyszer el akarom mondani, lesz egy közös megbeszélésünk és közös döntéseket fogunk keresni változó dolgokban és megszüntetni próbáljuk a kiegyensúlyozatlansági állapotot.
– Tervezel személyes találkozókat a G2O keretein kívül?
– Igen, Vannak megbeszélt találkozóim Angela Merkellel, sok.
– Elemzők azt mondják, hogy a kapcsolataid a német kancellárral mostanában feszültek és kevésbé barátságosak. Észrevetted?
– Nem. Tudod, mi érdekek alapján cselekszünk, szimpátia vagy antipátia helyett.
– A múltban is hasonló érdekek vezettek?
– Nem csak a múltban, de mindig. És ő is mindig hasonló érdekek alapján cselekedett, mint bármely más nemzet, állam vagy kormány is. Ez az amiért nem látok bármi érdemi változást vagy lényegi átalakulást a kapcsolatunk természetében.
