Ma, január 7-én ünneplik Jézus Krisztus megszületését az ortodox egyház (magyar köznyelvben görögkeleti egyház) igen népes, mintegy 250-300 millió főt számláló közössége. Az eltérés az általuk mindig is használt julián naptárból adódik.
A kereszténység ezen ága, amely mintegy 15%-át adja Krisztus követőinek, területileg leginkább a Kelet-Római Birodalom egykori európai területén, valamint a szlávok lakta nagy kelet-európai és eurázsiai síkságokon meghatározó, de szórványai szerte a világon jelentősek.
Egyházszervezete merőben különbözik a katolikus egyházétól. Nincs központosított hatalomgyakorlás. Patriarchátusok alkotják az ortodoxia gerincét, amelyet számos nemzeti egyház egészít ki.
Ezek szoros kapcsolatban állnak egymással, de viszonyuk sokkal inkább mellérendeltnek tekinthető.
Természetesen a legnagyobb patriarchátus, a Kirill pátriárka vezette moszkvai jelentős befolyással bír egyházi kérdésekben, de ez messze nem tekinthető a katolikus pápáknak rendelt hatalomgyakorlással egyenrangúnak.
Az (első) hét egyetemes zsinatig egy keresztény egyházat alkotott a nyugati-keresztényekkel, mely helyzetet az 1054-ben jogilag is bekövetkezett egyhászakadás (szkizma) zárt le. A szakadás okairól számtalan tanulmány született, de a legfőbb okok itt is (mint megannyi nagy világpolitikai eseménynél) a hatalomgyakorlás mikéntje volt a római központú IX. Leó pápa, valamint I. Mihály konstantinápolyi pátriárka között. Vitáikban nagy szerepet játszott a Római Birodalom szétesése utáni geopolitikai helyzet sajátossága.
Ajánló
Számtalan évszázados dogmatikai kérdésben vélhetően soha nem lesz kiegyezés a fele között, hogy csak a legfontosabbakat említsük:
- A Tisztítótűz (Purgatórium) el nem ismerése az ortodoxia által.
- A Pápai tévedhetetlenség kinyilvánítása. Az ortodoxia szerint a pápa is ember, így ő is bűnös és tévedhet.
- Mária szeplőtelen fogantatásának el nem ismerése az ortodoxia által.
Nem karácsonyhoz méltó téma, de ezeket napjainkban sajnálatos módon kiegészíti, hogy egyes nyugati egyházak az LMBTQ mozgalom szócsövévé váltak, maga a katolikus egyház feje is nyitott a buzilobbi befogadására, a buzi párok megáldásának engedélyezése ennek ékes példája. Ezzel szemben az ortodoxia vezetői és maguk a hívek is akár fizikai ellenállással is megvédik hazájukat például a homokosvonaglás ellen (Szerbia, Grúzia, Örményország). Oroszországban erre nincs szükség, ott a karhatalom megoldja ezt a problémát, a hazafiak egy sör mellől nézhetik az eredményt.
Kellemesebb témára visszatérve tapasztalataim szerint a karácsony megélése az ortodoxok körében sokkal inkább hasonlít a régi idők hagyományaihoz. A családi összejövetelek jelentősége sokkal nagyobb (kb. mint nálunk a 90-es évekig), bár a böjt 40 napos hagyományát nem sokan tartják. Mégis az utcán sétálva számtalan, ablakokban elhelyezett és kivilágított kereszt vagy angyal emlékeztet a karácsony igazi jelentésére, az ünnep megélésének fontosságára.
Érzékelhető az 1917-1990 közötti kommunista rendszer karácsonyt pusztító és tiltó munkája is. Oroszországban – akár a világ más tájékán – sokan a fogyasztói társadalom csúcsnapjának tekintik a kereszténység legszentebb ünnepét. Azonban hatalmas különbség van az arányokban és a média hozzáállásában is! Összességében az egyház és a hit maga sokkal jobban átjárja az újévtől máig tartó ünnepi időszakot, mint azt sajnálatosan nyugaton tapasztalhatjuk.
Forrás: Tamás a Krímből
