Dmitrij Medvegyev a Szövetségi Gyűléshez címzett üzenetében elnöki hangoztatta, hogy 2010-ben az orosz csapatoknak több mint 30 földi és tengeri telepítésű ballisztikus rakétára, 5 Iszkander rakétakomplexumra, mintegy 30 korszerű páncélos technikai eszközre, 30 helikopterre, 28 harci repülőgépre, 3 atom-tengeralattjáróra, 1 Korvet osztályú harci hajóra és 11 űrszondára lesz szüksége. Mindezt hazai technológiák alapján, Oroszországban gyártják. De ugyanakkor Oroszország bizonyos összeget a költségvetésből külföldi fegyverek vásárlására kíván fordítani.
– Milyen fegyverekről van szó, és erre miért van szükség? Ezzel a kérdéssel fordult a www.pravda.ru, a Nacionalnaja Oborona (Nemzetvédelem) folyóirat főszerkesztőjéhez, Igor Korotcsenkóhoz, a haditechnikai tudomány doktorához.
-„… A múlt évszázad harmincas évei óta először kell választanunk: milyen mértékben és hogyan támaszkodhatnak további fejlődésükben az Orosz Föderáció fegyveres erői arra az intellektuális potenciálra, amelyikkel a fejlett nyugati országok rendelkeznek? Vajon az országunk előtt álló nemzetbiztonsági feladatok megoldása szempontjából milyen mértékben lehet optimális az a katonai-műszaki együttműködés, amelyiket elsősorban a NATO-tagországokkal kívánunk folytatni? Szent meggyőződésem, hogy szükségünk van erre az együttműködésre…” – hangoztatta Igor Korotcsenko.
– „…A tavalyi grúz háború rávilágított arra a tényre, amelyikről katonai szakértőink többször beszéltek: több paraméter szerint katonai vonatkozásban más fejlesztési irányvonalakban haladunk a világ vezető államaihoz képest. Egyebek között vonatkozik ez a robotrepülő-komplexumokra. A kis Grúzia rendelkezik ilyen komplexumokkal, aminek köszönhetően a grúzok percre pontosan nyomon követhették a dél-oszét és orosz csapatok mozgását. Nekünk Pcsela típusú robotrepülő-komplexumaink vannak, amelyeket már ideje lenne lecserélni technológiai szempontból új technikára…” – mondta az orosz szakértő. – „…Ismerjük és értékesnek tartjuk az Izraelben gyártott robotrepülőgépeket, érdekeltek lennénk megvenni ezeket. Miért ne? Nincs ebben semmi rossz! Mi is eladjuk a SU-30-MK harci gépeket Indiának, Algériának, Malajziának, nyugati elektronikai eszközökkel felszerelve. Folytatni kívánjuk az efféle kölcsönösen előnyös kooperációt. Ugyanez mondható a francia hőérzékelők beszerzéséről az orosz T-90-S páncélosok számára, aminek köszönhetően a harci gépek könnyen eligazodnak a sötétben. És ez szintén a tavalyi grúz háború tanulsága. Néhány nappal ezelőtt a Mistral francia helikopter-hordozó hajó Szentpétervárra érkezett bemutatás céljából. A kiváló technika gyártói részéről ez nagyon jó húzás volt. Azonban hasonló hajókat Spanyolország és Dél-Korea is gyárt. Szerintem nyílt versenytárgyalásokat kell hirdetni ilyen haditechnika beszerzésére, számításba véve az ár/minőség viszonylatot, valamint azt is, hogy a jövőben licencet lehetne venni ilyen típusú hajó gyártására a szentpétervári vagy arhangelszki hajógyárban…”
– „..A jövőben a programok széles spektrumában, a hadászati nukleáris erők kivételével elindulhatunk a nyugattal való kooperáció felé..” – jegyezte meg Igor Korotcsenko. – „…Bármilyen műszaki megoldásról legyen is szó, hazai technológiák alapján fogunk gyártani elektronikus alkotóelemeket a Topol-M, RSZ-24 és Bulava osztályú ballisztikus rakéták, valamint a TU-160-as hadászati bombázógépek és szárnyasrakéták számára. Ez a mi prioritásunk, ezen a téren megelőztük nyugati partnereinket, vagyis semmi értelme annak, hogy nyugati rakétákat vagy bombázógépeket szerezzünk be tőlük. Egyszóval, Oroszország csakis a számunkra szükséges külföldi haditechnika beszerzésére fog költeni az állami költségvetésből. Azt hiszem, hogy a katonai-műszaki szférában a kooperáció dinamikusabban fejlődik majd, hiszen ez előnyös úgy az exportálóknak, mint az importálóknak…” – hangoztatta a www.pravda.ru –nak adott interjújában Igor Korotcsenko, a Nacionalnaja Oborona folyóirat főszerkesztője.
(A szerző biztonságpolitika-szakirányos, V. éves politológus-hallgató)
