A teljes értékű munka helyreállítását követően az Oroszország-NATO Tanács hozzálátott a közös veszélyek, a 21. század kihívásainak áttekintéséhez. A múlt héten nagyköveti szinten tartottak ülést Brüsszelben. Ugyanakkor a szakértők szerint számos nehézséggel kell megküzdeni az idén az együttműködés során. Mindenekelőtt azért, mert a tömb országai különféleképpen értelmezik saját érdekeiket. Decemberben az Oroszország-NATO Tanácsnak a dél-oszétiai konfliktust követő első hivatalos külügyminiszteri szintű ülésén aláírták azokat a dokumentumokat, amelyek meghatározzák a Tanácsban a további kölcsönös kapcsolatokat.
Akkor született a döntés arról, hogy kijelölik a Moszkvát és Brüsszelt fenyegető közös veszélyeket. A kihívások felsorolását tartalmazó dokumentum alapvető lehet a kétoldalú kapcsolatok fejlődésében, de Oroszország és a NATO teljes értékű párbeszédéhez egész sor kérdést kell megoldani. Elsősorban is a tömbnek kell meghatároznia saját fejlődési vektorát. A litvániai Trakaiben a NATO-tagok megvitatták a tömb Oroszországgal kapcsolatos stratégiáját. A fórum résztvevői megvitatták azokat a stratégiai problémákat is, amelyeket az észak-atlanti közösségnek az idén kell rendeznie. A vita igazolta, hogy a NATO-ban a régi és az újabb tagok között továbbra is fennáll a különbség – véli Vlagyimir Batjuk, az orosz Egyesült Államok és Kanada-intézet szakértője.
A tömb régi tagjai, mindenekelőtt az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei, úgy gondolják, hogy az új történelmi feltételek között a NATO-nak mindenekelőtt a globális kihívások és fenyegetések visszaverésére kell figyelnie. Ezek közé sorolják a tömegpusztító fegyverek elterjedését, a nemzetközi terrorizmust, a kábítószer-csempészetet és a regionális konfliktusokat. De ezt az Elbától nyugatra gondolják így. Az Elbától keletre teljesen mások a tömb stratégiájára, céljaira és feladataira vonatkozó elképzelések. A NATO új tagjai mindenekelőtt azt szeretnék, ha a tömb megmaradna, mint regionális katonai-politikai struktúra, amelynek alapfeladata nem annyira a nemzetközi terroristák elleni harc, hanem a keletről fenyegető veszély visszaverése.
Ezen országok politikusai fékezik Brüsszel és Moszkva között a kapcsolatok tényleges fejlődését. Ugyanakkor nem veszik figyelembe, hogy a NATO átfogó hadműveletet hajt végre Afganisztánban. Bár egyértelmű, hogy a technika és a csapatok rövidebb úton való eljuttatásához jó kapcsolatokra van szükség Oroszországgal, melynek a területén át halad a tranzit nagy része.
A maga részéről Oroszország érdekelt azoknak a fenyegetéseknek a visszaverésében, amelyek aggasztják az Egyesült Államokat és a nyugat-európai országokat. Itt vannak példák az eredményes együttműködésre, egyebek között a kalózok visszaverésére az Adeni-öbölben vagy a kábítószercsempészek elleni harc. Ezen kívül Oroszország, mint a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének vezető tagja, javasolja az együttműködést a NATO és a szervezet között is. Vagyis Brüsszelnek és Moszkvának sok a közös célja.
(A szerző biztonságpolitika-szakirányos, V. éves politológus-hallgató)
