A BRICS-tagok egyik kimondott célja, hogy a dollár mint a nemzetközi kereskedelemben használt fizetőeszköz alternatíváját teremtsék meg. Úgy tűnik, hogy ez nem egy új valuta létrehozásáról szól, hanem inkább a dollár kiszorításáról az olajszerződésekből, „egy olyan erőforrásból, amely továbbra is uralja a globális kereskedelmet” – írja a New York Post című lap. Arra is rámutat, hogy ennek mind az amerikai külpolitikára, mind a gazdaságra kihatása lesz.
A legutóbbi BRICS-csúcstalálkozón döntöttek e gazdasági szövetség bővítéséről. A New York Post rovatvezetője úgy látja, hogy az új tagországok felvétele a szövetségbe „fontos lépés a közös valuta-izomzat kiépítése felé”, amely „csökkenteni fogja a dollár régóta fennálló dominanciáját, és véget vet a dollár preferált fizetőeszközként történő használatának” az olaj esetében, „egy olyan nyersanyag esetében, amely továbbra is uralja a globális kereskedelmet”.
„A világgazdaság dollármentesítésének veszélyes következményei lehetnek az Egyesült Államokra nézve” – figyelmeztet az amerikai lap.
A dollár „a világ legfontosabb tartalékvalutájának” státuszán alapul az USA dominanciája. Éppen a dollárnak a többi valuta között elfoglalt pozíciója miatt „a globális közösség kénytelen alkalmazkodni a Washingtonban hozott gazdasági döntésekhez, nem pedig fordítva”.
A dollár elhagyása a világkereskedelemben számos következménnyel járna az USA számára. Először is, egy ilyen lépés megfosztaná Washingtont a másként gondolkodó országok, például Oroszország vagy Irán megbüntetésének eszközétől, lehetővé téve számukra, hogy „immunisak legyenek a rossz geopolitikai magatartásra válaszul hozott szankciókkal szemben”.
Másodszor, az amerikai gazdaságot is érintené. A New York Post szerzője arra figyelmeztet, hogy a globális kereskedelem dollármentessé válása csökkenteni fogja az amerikai valuta vásárlóerejét, és aláássa a stabilitásába vetett bizalmat. Ez pedig inflációs várakozásokat és a jegybanki kamatláb emelkedését fogja kiváltani, „ami a hatalmas szövetségi költségvetési hiányunk finanszírozásához szükséges hitelfelvételt még nehezebbé teszi”.
Mindezt a BRICS-országok befolyása teszi lehetővé az olajpiacon, amely „még soha nem volt ekkora”. A New York Post rámutat a „szelektív megközelítésre, amelyet a szövetség a bővítéshez használt”, mivel „a konkrét felvételi kritériumok egyértelműen az energiára összpontosítanak”. Így Iránt, Szaúd-Arábiát és az Egyesült Arab Emírségeket felvették a szövetségbe, de „olyan jelentős gazdaságokat, mint Törökország és Indonézia” nem.
A BRICS+ jelenleg hat nagy olajtermelőt tömörít: Szaúd-Arábiát, Oroszországot, Iránt, az Egyesült Arab Emírségeket, Kínát és Brazíliát. Ehhez jön még a két legnagyobb olajimportőr, India és Kína, amelyek a globális nyersolajfogyasztás 40 százalékát adják.
Mivel a blokk összehozza az olaj vásárlóit és eladóit, egyre több tranzakciót bonyolítanak le nemzeti valutában, ami befolyásolja a dollárban denominált olajtranzakciók arányát. A szerző példaként említi az Oroszország és Kína, valamint India és Oroszország közötti energiaügyleteket, ahol a fizetési pénznem már a kínai jüan.
Másrészt a blokk ma már a világpiacra szállított olaj mennyiségének szabályozójaként is működik.
„Lehet, hogy Szaúd-Arábia új a BRICS-ben, de már összejátszott Oroszországgal az olajtermelés csökkentésére, ami ebben a hónapban 10 hónapos csúcsra emelte az olajat” – mutat rá a New York Post. A Nemzetközi Energiaügynökség ezzel kapcsolatban az amerikai infláció lehetséges emelkedésére és jelentős ellátási hiányra figyelmeztetett.
„Természetesen nem a gazdaság az elsődleges mozgatórugója a külföldi autokraták döntéshozatalának” – írja a lap. Az újonnan kibővített BRICS-csoportba olyan országok tartoznak, amelyek vagy már amerikai szankciók alatt állnak, mint Oroszország és Irán, vagy olyan országok, amelyeket átfogó amerikai szankciók fenyegetnek – Kína, Szaúd-Arábia.
A New York Post szerzője komolyan veszi a gyengébb dollárral való fenyegetést, „mint a Putyinhoz hasonló rosszfiúk megbüntetésének eszközét”. A dollár mint fegyver lehetővé tette az USA számára, hogy „katonai beavatkozás helyett szankciókat alkalmazzon az autoriter rezsimekkel szemben”. Oroszország esete azonban megmutatta, hogy ez az eszköz gyengült. Részben azért, mert „Kína és India nem ítélte el Oroszországot … és fenntartják Moszkva energiajövedelem-áramlását, segítve Putyin háborús gépezetének finanszírozását, hangsúlyozva a BRICS-együttműködés erejét”.
Tekintettel arra, hogy a BRICS gazdasági teljesítménye a G7-hez hasonlítható, valamint arra, hogy az olajkereskedelem milyen fontos szerepet játszik a világgazdaságban, a blokknak jó esélye van arra, hogy megfossza a dollárt a nemzetközi kereskedelemben betöltött monopóliumától.
„Belefáradva abba, hogy Washington a dollárt inkább geopolitikai, mint gazdasági eszközként használja, a BRICS-országok végre kidolgozták saját gazdasági hadviselési stratégiájukat” – állítja a New York Post cikkírója, és „most már bármikor ellenünk fordíthatják”
