December 5-én lejárt a hadászati támadófegyverzetek korlátozásáról szóló egyezmény hatálya. Nem sikerült teljesíteni a diplomatáknak az orosz és az amerikai elnöktől kapott megbízást: azaz a jogilag kötelező okmány kidolgozását az említett időszakra. Ezért a felek mindkét oldalon sietnek biztosítani arról, hogy már szinte tető alá hozták a dolgot, és elméletileg nincs kizárva, hogy akár ma aláírják az új szerződést. Arra hivatkoznak, hogy az elvi momentumokat megbeszélték, a dátum kijelölése van hátra…
Dmitrij Medvegyev és Barack Obama közös nyilatkozatot tett, amelyben biztosítottak arról, hogy a hadászati támadó fegyverezetek fölötti ellenőrzés megmarad. A két államfő megerősítette Belarusz, Kazahsztán és Ukrajna, mint nem nukleáris hatalmak számára a garanciákat a START-1 szerződés lezárulása kapcsán. Mint kiderült, az új szerződésnél a késedelmet az okozta, hogy nézeteltérés volt a bizalmi intézkedéseket és a nukleáris arzenálok ellenőrzését illetően.
-Mennyire veszélyes ez a pauza?- tette fel a kérdést Leonyid Ivasov vezérezredesnek a Geopolitikai problémák Akadémiája elnökének a www.pravda.ru.
-Nem látok semmiféle drámát abban, hogy december 5-én lejárt a START-1 szerződés hatálya. A szerződés elvi alapja már régóta le van rombolva. Mint ismeretes, az okmány három elemre épült:
1, nem fejlesztik a rakétaelhárító védelmi rendszert.
2, megtartják az egyenlőséget hagyományos fegyverzeteknél.
Ajánló
3, megőrzik a paritást a hordozórakéták, a rakéták és a töltetek potenciális lehetőségeit illetően.
Aztán az amerikaiak kiléptek a rakétavédelmi szerződésből. A hagyományos stratégiai fegyverzeteknél elfogadták a töltetek és a hordozók csökkentési programját, amit lépésről lépésre meg is valósítanak. Nálunk a csökkenés szinte természetes módon történik. Vagyis: a szerződéssel vagy anélkül, a folyamat mindkét oldalon halad. Ezért személyes véleményem, hogy a pauza nem lesz hosszú.
Van egy körülmény, amelyet vonzónak tartok az új szerződésben. Reményeim szerint ez megszabadít bennünket néhány, általam megalázónak tartott feltételtől. Így a Topol komplexumokról beszélek, amelyeket a hadgyakorlatok idején csak szerződésben meghatározott helyeken helyezhetünk el, valamint a votkinszki üzem ellenőrzéséről: itt készülnek a Topol és a Bulava stratégiai rakéták.
A tábornok logikája érthető, bár ez a két szuperhatalom szembenállásának idejéből való. Napjainkban minőségileg más Oroszország és az Egyesült Államok kapcsolata. Az együttműködésről beszélünk, és reálisan is együttműködünk a katonai szférában, egyebek között Afganisztánban. „…De mindemellett a két ország geopolitikai szembenállása megmaradt! Nincs jogunk, hogy figyelmen kívül hagyjuk saját érdekeinket, Oroszország érdekeit!…”- állítja meggyőződéssel Ivasov tábornok.- „…Sokan Nyugaton az orosz- amerikai kapcsolatok újraindítását csak szavakban fogadják el…”
(A szerző biztonságpolitika-szakirányos, V. éves politológus-hallgató)
