A NATO és Oroszország közötti együttműködés jelentőségére, a nyitottság és a „stratégiai türelem” szerepére hívták fel a figyelmet a felszólalók a nemzetközi szervezet és Moszkva kapcsolatáról tartott konferencián hétfőn Budapesten. Kovács István nagykövet, a magyar állandó NATO-képviselet vezetője beszédében kiemelte, a NATO és Oroszország együttműködésének lényege a nyitottság, hiszen a két fél felismerte, hogy a biztonsági kihívások – „akár hagyományosak, akár új típusúak” – globálisak a kalózkodástól a kábítószer-kereskedelemig. A NATO és Oroszország stratégiai partnerségi viszonyra törekszik, hiszen „már nem ellenfelek állnak egymással szemben”, hanem együttműködő partnerek – mutatott rá. Hozzátette: természetesen még ma is van bizalomhiány köztük, ami „érthető”, mert a hidegháborús éveket nem sikerült teljes egészében feldolgozni. A rakétavédelmi együttműködéssel kapcsolatban a diplomata azt mondta, „mindkét fél az ajtót nyitva hagyta, a NATO részéről talán ki is van tárva”. Úgy vélte, a megállapodást késlelteti, hogy míg Oroszországban nemrég volt elnökválasztás, az Egyesült Államokban még csak novemberben lesz, ezért ugyan a szakmai tárgyalások folytatódnak, de valós eredmény csak jövő január után várható, a megválasztott amerikai elnök beiktatását követően. A tárgyalások akadozása nem jelenti, hogy általában megromlott volna a viszony a NATO és Oroszország között – jegyezte meg.
Mint emlékeztetett, az együttműködés szorosabbá válásához hozzájárult, hogy a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után az Egyesült Államok rádöbbent, „senki sem támadhatatlan”, az új típusú kihívások ellen – mint amilyen a nemzetközi terrorizmus – közös fellépésre van szükség. A kapcsolatokat ugyanakkor kedvezőtlenül befolyásolta a 2008-as orosz-grúz háború, de mindkét fél felismerte, hogy az együttműködésnek úgy „nincs sok értelme”, ha csak azokról a kérdésekről beszélnek, amelyekben egyetértenek.
Kovács István szerint a NATO és Oroszország kapcsolatát mindkét oldalon a „stratégiai türelemnek” kell meghatároznia, hiszen mindkettejük érdeke az együttműködés. Emellett a bizalomépítés is fontos feladat – fűzte hozzá.
Ivan Lucisin ezredes, a budapesti orosz nagykövetség katonai és légügyi attaséja arról beszélt, hogy a NATO és Oroszország együttműködésének célja, hogy reagáljanak a közös fenyegetésekre. A kooperáció területei egyebek mellett a terrorizmus elleni harc, a kalózokkal szembeni fellépés, a légtérvédelem és az oktatás – fejtette ki.
Mint hangsúlyozta, a felek közötti bizalmat akadályozza a rakétavédelmi kérdés megoldatlansága. Oroszország nem akarja korlátozni a NATO-t a rakétavédelmi pajzs létrehozásában, de fontosnak tartja, hogy ne Moszkva kárára próbálják megvalósítani a tagállamok védelmét – mondta. Hozzátette: úgy kell elhelyezni a rakétákat, hogy azok ne érhessék el Oroszország területét.
Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai és Védelmi Kutatóintézetének igazgatója kiemelte, Oroszország „világhatalomként megmutatkozni akaró regionális hatalom”, amelynek érdekérvényesítő képessége a volt Szovjetunió területén és az azzal határos térségben a legnagyobb. Az ország legjelentősebb nagyhatalmi eszköze az ENSZ Biztonsági Tanácsában betöltött tagsága, a nukleáris fegyverei, az orosz haderő, amely erős, de „modernizációja várat még magára”, továbbá az olajpiacon és a fegyverkereskedelemben betöltött szerepe – vélekedett.
Hangsúlyozta, Oroszországnak azért lényeges a rakétavédelmi pajzs kérdése, mert az leértékelheti atomütőerejét, vélt nagyhatalmi szerepének egyik kulcstényezőjét.