Az orosz gazdaságfejlesztési minisztérium honlapján augusztus 18-án megjelent közleményből kitűnően a végrehajtó hatalom magasan képzett szakközgazdász–reformerei, elsősorban Alekszej Kudrin pénzügy- és Elvira Nabiullina gazdaságfejlesztési miniszter kezdeményezésére Szövetségi Szerződési Rendszer (SZSZR) néven meghirdették az állami beszerzések – idézek – “totális ellenőrzését lehetővé tevő” új útját. “Csak így lehet mentesíteni az állami megrendeléseket a korrupciótól, a magas áraktól, az átláthatatlan megállapodásoktól”, szól a szöveg. Az orosz politikai életben folyamatosan rengeteg vonzó program, rokonszenves elvi célkitűzés születik, de ezek túlnyomó többsége elsikkad anélkül, hogy egyáltalán hozzáfognának a megvalósításához. Ha azonban a makacsságáról ismert Kudrin—Nabiullina tandemnek legalább részben sikerülne keresztülvinni elképzelését, talán valóban új korszak kezdődhetne az orosz gazdaságban. A jelenlegi helyzetben ugyanis moszkvai elemzők szerint a beszerzések a korrupció melegágyát jelentik. A nagyobb állami megrendelések átfutási ideje átlag két—három év, az árak gyakran megmagyarázhatatlanul magasak. A beszerzés folyamatát senki nem követi nyomon. Olyannyira nem, hogy az intézmények a folyamatban lévő ügyek állását a következő beszerzési ciklus megtervezésénél egyáltalán nem veszik figyelembe. A gazdaságfejlesztési minisztérium által a kormánynak készített összefoglalóból kitűnik, hogy a hivatalok kerülik a nyílt pályázatokat. Idén az első negyedévben a beszerzésekről kötött összes szerződés 61 százaléka pályázaton kívül jött létre. Ezek után nincs mit csodálkozni a következő adaton, miszerint a nem teljesített szerződésekben szereplő, átlagosan közel hétmilliárd rubel összegű megrendelés a teljesített kontraktusokra kifizetett összeg másfélszerese.
A helyzetről elemzést közölt a napokban a közgazdasági egyetem Állami Beszerzési Intézete (mert ilyen is van!). Eszerint az állami beszerzésekről a 2006. évben hatályba lépett törvény csak rontott az amúgy is kaotikus helyzeten. Pedig a “személyre szabott” megrendelésekhez képest azóta háromszor több lett a licit. A versenyhivatalban azt állítják, hogy az állam 2006 óta 770 milliárd rubelt takarított meg a beszerzéseken. Ezt az összeget úgy számították ki, hogy a beszerzések hivatalosan meghirdetett árából kivonták a licit eredményeként kapott – az eredetinél lényegesen alacsonyabb – végleges ajánlat közötti különbséget. Az Állami Beszerzési Intézet felmérése azonban azt mutatja, hogy a látványos csökkenésre csakis azért kerülhetett sor, mert az eredeti kiírás irreálisan nagy összegeket tüntetett fel. Így történhetett meg, hogy versenytárgyalás ide, licit oda, egy tomográfot 95 millió rubelért (kb. 30 millió dollárért) vásárolt meg az állam.
Az állami beszerzések új, integrált információs rendszerét a gazdaságfejlesztési minisztérium tervei szerint négy év alatt akarják bevezetni. A cél, hogy az adott intézmény – köztük az összes minisztérium – éves költségvetésének megalkotásától a tárgy beszerzésén és használatán keresztül egészen annak felhasználásig követhető legyen a folyamat. Mint Oroszországban annyiszor, most is az amerikai rendszert tekintik példának, a projekt alapjának. Az Egyesült Államokban átlagosan évi 500 milliárd dollár értékben hirdetnek meg közbeszerzéseket, amelyekre a hatalmas ország 160 000 bejegyzett szállítója pályázhat. A folyamatot az állami megrendelések hivatala tartja ellenőrzése alatt. Moszkvában már jövőre szeretnének felállítani egy hasonló intézményt, amely az első szakaszban a katonai és biztonságpolitikai projektek bonyolítását ellenőrizné, magában a Gazdasági Minisztériumban. A következő lépés az állami beszerzések közös szabályainak kidolgozása és jóváhagyása lenne, beleértve a szerződés keretében értékesített árura vonatkozó garancia alapelveit. Az orosz gyakorlatban kissé életidegen elképzelés a honlapon olvasható terv, miszerint tematikus megosztásban – például külön az információs technológiák, külön az energiatakarékosság stb. témájában — közös szerződési feltételeket fognak kidolgozni a beszerzések lebonyolítására.
Itt Nabiullina hivatala nyilvánvalóan túl sokat markol. Megvalósítható ellenben az a célkitűzése, hogy a 2011. évtől kezdve megszűnik a szövetségi kincstár által nem regisztrált szerződések teljesítése. A rákövetkező évben a tervek szerint a most is létező, ám számos fogyatékossága miatt nem igazán kedvelt www.zakupki.gov.ru portál alapján kialakítanak egy mindenki számára nyitott információs bázist, amelyet a Szövetségi Szerződési Rendszer fő elemének szánnak. Az állami intézményeknek itt kell majd elhelyezniük az adatokat tervezett beruházásaikról, azok aktuális állapotáról, sőt még a beszerzés eredményeként megkapott áru felhasználásáról is. Úgy tervezik, hogy a 2013. év elején az érdekeltek használatba vehetik a szerződési rendszer egységes, integrált információs központját, amely az idő- és munkaigényesnek minősített fejlesztés nyomán 2014. végére nyeri el végleges formáját.
Amint láthatjuk, a projekt egyelőre nem tartalmi elemeket, hanem határidőket és esetenként feleslegesen uniformizáló, sőt, túlságosan gigantikus elképzeléseket tartalmaz. Megálmodóinak reményei szerint mégiscsak módon ad majd a beszerzések kifehérítésére. Annál is inkább, mert Putyin miniszterelnök parancsba adta kormánya tagjainak, hogy 2012-re a költségvetési kiadások hatékonyságában mindenki számára látható javulást kell elérni. Mivel ez a következő elnökválasztás éve Oroszországban, feltételezhetjük, hogy a szovjet korszakot idéző, nem egészen világos tartalmat hordozó jelszónak addigra igencsak konkrét jelentése lehet.