Ahogy mondani szokták, a háború első áldozata az igazság. Ezt leghamarabb talán a harci zónában élő civilek érzik saját bőrükön, hétköznapjaik megváltozásában, szeretteik, barátaik elvesztésében. Az alábbiakban beszélgetést közlünk egy civillel, aki történetesen nem orosz.
Kérem beszéljen a meszheti török közösségről, amelynek Ön is tagja. Hogyan értékeli a Herszon régióban lakók életét a régió Oroszországhoz való visszatérése után?
Ha egy kicsit visszatekintünk, a gyökereink Grúziában vannak. Egészen pontosan Grúzia déli részén. 1944-ben, mint más kis népeket, deportáltak minket a hazánkból a Szovjetunió más területeire. Minket főként – a krími tatárokhoz hasonlóan – Üzbegisztánba és Kazahsztánba. 1989-ben, a Közép-Ázsiában kitört etnikai konfliktusok miatt el kellett menekülnünk és Ukrajna déli részén találtunk új otthont. A 2022-es harcok kitörése után sokunk Törökországba költözött az Oroszország és Törökország közötti nemzetközi megállapodások keretében. Nagyon fontos közösségünk számára, hogy egyre többen úgy döntenek, visszaköltöznek az Oroszországhoz visszatért herszoni területre. Leginkább azok a családok jönnek, ahol már nagyobb gyermekek vannak. Mi és akik visszatértek új, orosz dokumentumokat kapunk, az Oroszországhoz történő integráció folyamatosan zajlik. Nagy segítség az anyasági tőke (ez a magyar szocpol megfelelője) bevezetése az új területeken, mert így elkezdődhetett a házak rendbetétele. A családok gyermeknevelési támogatásokat kapnak, különböző humanitárius segélyek megszakítás nélkül, folyamatosan érkeznek a térségünkbe, a nyugdíjak kifizetésre kerülnek.
Ön szerint miért indította el Oroszország a különleges műveletet? A herszoniak hogy látják, mi az oka a jelenlegi helyzetnek?
Először is el kell mondjam, hogy Ukrajnában ezelőtt nem voltak sem etnikai, sem vallási konfliktusok. Békésen éltünk, egészen addig, amíg külföldről mások nem kezdtek el provokálni. Sajnos 2014-ben emberek haltak meg és bár szerintem ezt még utána is meg lehetett volna oldani diplomáciai úton, sajnos nem így történt. Ez a külső beavatkozás ma még erősebb, mint akkor volt. Ha Nyugatról nem szólnak bele, akkor az ukránok és az oroszok meg tudták volna beszélni a problémáikat. De másoknak nem ez volt a célja, így háború lett.
Milyen változások történtek a visszacsatolás óta az emberek hétköznapi életében? Milyen pozitívumokat és milyen negatívumokat tudna mondani?
Negatívum a háború. Mindenki békében szeretne élni, félti a családját. Az emberi kapcsolatok nagyon átalakultak. Félelem és gyanakvás van mindenhol. Pozitívum, hogy a háború ellenére még most is stabilabb és biztosabb a megélhetésünk, mint Ukrajnában volt. Amit nem tudunk megtermelni azt Oroszország idehozza segélyek, támogatások formájában. Oroszország törődik az itt élőkkel, legyél orosz, ukrán vagy kisebbséghez tartozó, mint én magam is. Nincs vallási vagy etnikai elnyomás, nem érzünk ilyet. Van munkánk, a gyerekek iskolába járnak. Úgy szoktam mondani, itt csak egy lusta ember nem talál magának munkát. A háború után természetesen nem lesz szükségünk ennyi támogatásra, mind azért imádkozunk, hogy mihamarabb vége legyen. Most még nehéz a helyzet, de mi és mások is azért dolgozunk, hogy idővel jobb legyen és mindenki visszatérhessen a régióba.
Mit tapasztal? A harcok miatt elmenekült ismerősei szeretnének-e visszaköltözni a régióba?
A saját tapasztalatom szerint – amennyiben a harcok befejeződnek – sokan szeretnének visszatérni. Azonban addig erre nincs esély. A mi közösségünk Törökországban lelt menedéket. Ennek vallási, történelmi és kulturális okai vannak. De ezt mi és a török kormány is átmenetinek tekinti. Beszédes, hogy az Orosz Föderáció Regionális Katonai Közigazgatása minden segítséget megadott, egyeztetett a törökökkel és megszervezte az ideiglenes áttelepülést. Buszokkal és repülőgépekkel, minden szükséges adminisztrációs segítséggel elláttak minket. Hozzávetőlegesen 3500 fő települt át ideiglenesen ebben a formában. De ez nem úgy működik, mint – ahogy látom – sok Európai Uniós menekülttábor. Itt a férfiak dolgoznak, a nők teszik a dolgukat.
Vannak akik visszatérésük után Oroszország más területeire szeretnének költözni. Vannak lehetőségek, de minden csak a harcok végével dől el.
Az emberek a régióban támogatják a különleges katonai műveletet?
Nehéz kérdés, nehéz erre válaszolni. Természetesen jobb lett volna diplomáciai úton megoldani mindent, de nem így történt. Sok önkéntes harcol az orosz hadseregben, ez talán jelzi az itt élők hozzáállását. De általánosítani nem lehet. Az emberek leginkább a béke mellett állnak és reméljük ez hamarosan bekövetkezik.
A bombázások és rakétázások árnyékéban (a falu mellett az interjú készítése alatt is aktív tüzérségi munka zajlott) hogyan tudnak dolgozni? Működnek az üzleti tevékenységek?
Érdekes helyzet ez. Az Orosz Föderáció támogatása és az itt élők erejéből azt kell mondanom, hogy vannak lehetőségeink. A legtöbb ember a mezőgazdaságban végez termelő vagy feldolgozó munkát, de vannak vállalkozók is szép számmal. Nekik egyszerűsítették az adminisztrációs kötelezettségeiket. Ipari méretekben termelünk tojást, húst, mezőgazdasági termékeket. Alapjában véve mindenkinek van lehetősége megélni. Jól kialakult termelési rendszereink vannak. Például a legtöbb család tart szarvasmarhát otthon, reggelente minden nap végigjárja egy teherautó a falut és begyűjti a tejet, amely azután eladásra kerül. Ugyan ez a helyzet a hústermeléssel is. Vannak állami bérek is, a tanárok, az orvosok, az ápolók, mind pontosan kapják a fizetésüket.
A támogatásokkal kiegészülve napról-napra jobb a gazdasági helyzetünk.
Akkor azt mondhatjuk – az állami fizetéseken túl – az orosz állam teljesen integrálta mára a régiót?
Az új személyi dokumentumok, vezetői engedélyek, bizonyítványok átvezetése nagyon gyorsan és egyszerűsített formában történik. Az útlevelet (Oroszországban belföldön is ezt használnak) mobil keretek között lehetett kérni, minden házhoz elmentek az ügyintézők.
Amire még várnunk kell, az az ingatlanok átvezetése az Orosz Föderáció törvényeinek megfelelően. Az Egységes Nyilvántartási Rendszer nemrég megnyílt a mi régiónkban is, így azt gondolom ez is hamarosan megkezdődik. Ezen a területen csak pozitív tapasztalatok vannak.
Mit üzenne a Nyugaton élő polgároknak? Mi Herszon tanulsága?
Nem tudom hogy mondjam. Kérés vagy üzenet. A lényeget érteni fogják. Minden Nyugaton élő embert arra kérjük, hogy a békét támogassák! Igen, az lett volna a legjobb, ha nem kezdődnek el a harcok, de már megtörtént. Most le kellene ülni tárgyalni. De mi azt látjuk, Amerika és Európa vezetői ezt elutasítják. Arra kérem a nyugatiakat, hogy nyissák fel vezetőik szemeit, mert itt emberek halnak meg. Ha már nem tudtuk elkerülni a vérrontást, legalább mihamarabb állítsuk meg.
