Kányádi Sándor meséskötete, a Világlátott egérke ismét megjelent orosz nyelven, ezúttal a moszkvai KompaszGid nevű kiadó gondozásában. A Kossuth-díjas költő a Moszkvai Nemzetközi Könyvkiállításra és Vásárra érkezett, amelynek idén Magyarország a díszvendége. Amíg a Kaláka együttes a könyvkiállításnak helyet adó nagy csarnok Adyról elnevezett sétányán zenélt a közönségnek századforduló hangulatát idéző kávéházi pódiumon, a Világlátott egérke című mesekönyvet is sokan forgatták, vásárolták. A fordítás Tatyjana Voronkina munkája. „Mutatós könyv és szeretjük a verseket” – mondták az érdeklődők. „Nagy örömmel vettem, hogy újra kiadták. Kicsit csodálkoztam, hogy ez a fiatal kiadó nem is tudott arról, hogy korábban már egy másik orosz könyvkiadó is megjelentette ezt a könyvet, de hát ez egy nagy ország” – jegyezte meg a költő. Kányádi Sándor, ha nem is gyakori vendég Oroszországban, de mint az MTI-nek elmondta, számos kapcsolat fűzi hozzá. Először 1956. október 27-én érkezett Moszkvába a romániai írószövetség küldöttségével.
A forradalmi események hallatán telefonon üzent barátainak, „nehogy kihagyják, ha lesz valami”. „Aztán megcsinálták nélkülem, és hiába mentünk Fodor Balázs barátommal a központi bizottsághoz, Páskándiék hat évet ültek a börtönben semmiért” – emlékezett az idős erdélyi költő. Kányádi Sándor 2004-ben járt újra Oroszországban, amikor a Raduga (Szivárvány) kiadó gondozásában megjelent egy verseiből összeállított válogatás. Akkor jutott el a költő Udmurtföld székhelyére, Izsevszkbe, ahol felkereste a sztálini elnyomás áldozatául esett Kuzebaj Gerd udmurt költő (1898-1937) szerelmének, Oki Asalcsinak a múzeumát. „Amikor Gerdet gulágra küldték, Oki Asalcsi (orosz neve: Akulina Veksina 1898-1973), az első udmurt költőnő elhallgatott, többet nem írt” – mondta. Oki Asalcsi később Vlagyimir Filatov, a két háború közötti nagy orosz szemészprofesszor tanítványaként kiváló szemészként dolgozott tovább.
„Kuzebaj Gerd pedig az udmurtok Kós Károlya, Kodály Zoltánja és Cseh Tamása volt” – méltatta az udmurt költőt Kányádi. Annyira meghatotta őt Gerd szerelmének, Oki Asalcsinak a története, hogy verset is írt róla, amelyet 2004-ben a költőnő izsevszki múzeumában helyezett el. Ott, ahol a magyar Himnusz egy példányát is őrzik – mondta. „Mindenütt jártam ezen a földgolyón, ahol zömmel magyarok élnek”- mesélte a költő. Arra kérdésre, hogy a Kalákával tovább járja-e még a világot, huncut mosollyal a szemében azt válaszolta: „Mi az hogy velük, ők velem!”
A Moszkvai Nemzetközi Könyvvásáron fellépő együttes képviseletében Gryllus Dániel az MTI-nek arról beszélt, hogy jelenleg egy erdélyi költők verseit tartalmazó gyerekdallemezen dolgoznak, amelyet majd marosvásárhelyi könyvvásáron mutatnak be novemberben. Közben Olaszországba és Göteborgba utaznak, a svéd városba Kányádi Sándorral. A Kaláka együttes 1981-ben járt először Erdélyben, akkor kezdték énekelni a Kányádi-verseket. „Sándor bácsi az, akitől a ma élő költők közül a legtöbb élményt kaptam” – mondta Gryllus Dániel, s hozzátette: remélik, hogy mint verséneklők ezekből az élményekből sokat tudtak továbbadni a hallgatóságnak.
