A NATO-főtitkárok nem gyakori vendégek Moszkvában. Anders Fogh Rasmussen kedden kezdődő látogatását várakozások előzik meg. Maradnak-e a kétoldalú kapcsolatok a formális diplomáciai szándéknyilatkozatok keretei között, vagy végül lesz áttérés a reális együttműködésre? Ezek nem szónoki kérdések. A tömb minden új főtitkára azt ígérte, hogy az ő hivatali ideje alatt már biztos, hogy a stratégiai partnerségre váltanak át az Oroszországhoz fűződő kapcsolatok. De minden egyes alkalommal maradt a dolog a jó szándékú kijelentésnél. Ugyanakkor most valamivel több ok van a derűlátásra. Washington a kapcsolatok újraindításáról beszél, ennek tükrében Rasmussen is konkrétabban fogalmaz. „Túl sok energiát fordítunk arra, ami elválaszt. Ehelyett inkább arra kellene összpontosítanunk, ami összeköt bennünket.”
Egyebek között a kölcsönös érdekeket szolgálná Rasmussen szerint, ha az Egyesült Államok, a NATO és Oroszország egyesítené rakétaelhárító védelmi rendszerét. Ezt már régóta ajánlotta Moszkva. A dolog különösen aktuális, miután a világban ellenőrzés nélkül terjednek a rakétatechnológiák. Rasmussen hivatkozik arra a tapasztalatra, amelyet a felek a közeli hatótávolságú rakéták elleni védelem témájában szereztek. „Most azon kell munkálkodni, hogy kölcsönös haszonnal egyesítsük ezt a tapasztalatot” — feltételezi ő. És ha a kérdés nem merül ki az „agyonülésezésben”, akkor jelentős lehet a lépés a felek közeledése felé.
A főtitkár erőfeszítései nem maradtak figyelem nélkül. Dmitrij Rogozin, akit Brüsszelben a háta mögött csak „enfant terrible”-nek neveznek az orosz érdekek kemény védelmezése miatt, a napokban még bókolt is Rasmussennek. „Úgy látom, hogy az új főtitkár komolyan gondolja a dolgot. Szerintem őszinte akkor, amikor fontos partnernek tartja Oroszországot, és személyesen részt vesz a zsákutca-helyzetek feloldásában.”
Egységes a vélemény, hogy a moszkvai tárgyalásokon Afganisztán lesz a fő téma. A NATO-hivatalnokok közzé tették a tömegtájékoztatásban az Oroszország iránti óhajaik listáját. Ezek a következők: a katonai technika tranzitja Oroszországon át, miután Afganisztánban nő a tömb csapatainak száma, és a hagyományos pakisztáni útvonalak egyre sebezhetőbbek. Azoknak a szovjet gyártmányú fegyverzeteknek a modernizálása, amelyeket használ a Nyugat is és Karzai rendszere is. Lőfegyverek és katonai szállítógépek szállítása Oroszországból. Afgán szakemberek felkészítése.
És végül egy teljesen új dolog, amelyet az UPI hírügynökség közölt. Az az óhaj, hogy a NATO-csapatokat ingyenesen lássák el orosz kőolajjal és földgázzal, az afgánokat pedig fegyverrel. Ez több százmillió dollárba kerülne az oroszországi adófizetőknek. A mostani költségvetési hiánynál ez megengedhetetlen luxus. Ezt az óhajt azzal motiválják, hogy a felek kölcsönösen érdekeltek az afganisztáni helyzet stabilizálásában.
A www.lenta.ru szakértője, Andrej Zagorszkij,a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Egyeteme /MGIMO/ professzora ezt az érdekközösséget megerősíti.
-Ez az egyetlen pont, melyben érdekeink teljes mértékben egybeesnek. Nincs szó katonai részvételről, ezt a határt mi nem lépjük át. Ezen túlmenően lehetnek különféle variánsok.
A szakértő úgy véli, hogy csak a látogatást követően lesz világos, hogy konkrétan, milyen variánsról lehet szó. Eddig a NATO az összes oroszországi szállítást kifizette.
De valamiféle hirtelen áttörést nemigen várhatunk a kapcsolatokban. A NATO –és ezt a látogatás előtt Rasmussen értésre adta -, a számára előnyös területeken akarja kibővíteni az együttműködést Oroszországgal. Továbbra is figyelmen kívül hagyja Oroszország biztonsági érdekeit, folytatja a terjeszkedést keleti irányban és felfegyverzi a grúz rezsimet. Itt a NATO főtitkára pontosan lemásolja a Bush-kormányzat idején megnyilvánult amerikai álláspontot. Lemásolja, de alkalmazási sikeressége nulla lesz. Az emberek saját maguk ítélhetik meg, mennyire lehet hatékony a kalács kimazsolázásának politikája…
(A szerző biztonságpolitika-szakirányos, V. éves politológus-hallgató