A maláj gép kivizsgálási igyekezetében látványosan nem követik a legfontosabb és kézenfekvő fontossági sorrendeket. Ugyanis minden állam felelős a területe felett áthaladó nemzetközi légi-forgalom irányításáért. Az adott esetben az ukrán légi-irányítás volt az a szereplő, amelyik akár csak nem akadályozta meg, hogy egy nemzetközi járat egy kockázatos zónában találja magát, akár egyenesen pont odairányította azt.
A felelősség szempontjából szinte nincs is különbség a légi-közlekedési iparág egészében megkövetelt, minden más iparághoz viszonyítva túldiszponált biztonsági szempontok szerint. A légiirányítók földi rádióforgalmazását ugyanúgy kötelesek rögzíteni, és a rögzített anyagot bizonyos ideig tárolni, mint ahogy ez a fedélzeti ‘Voice Recorder’-eken is párhuzamosan zajlik. Ez a praxis teszi lehetővé, hogy mindaddig, amíg a fedélzeti rögzítők nem kerülnek elő, a felelősség részleges tisztázása máris megtörténhet, és az ilyen helyzetekben felfokozott nemzetközi közvélemény elé tárható. Porosenkónak egyrészt illett volna önmagától tudnia, hogy ilyenkor a legfontosabb, hogy első helyen biztosítsuk a nemzetközi közvéleményt, hogy az ő rendelkezésére ezeket az adatokat zárolták a kivizsgálás számára, és a bizonyíthatóság technikai biztonsága érdekében is mindent megtettek.Vagy ha Porosenkó szegényes államférfiúi felkészültségébe nem fér bele ez az evidencia, akkor legalább tenné meg önmagának és a saját Elnöki Hivatalának illetve az ukrán nemzetnek azt a szívességet, hogy olyan tanácsadókkal veszi körül magát, akik idejekorán figyelmeztetik, hogy ne kelljen és ne lehessen ilyen kínos hiányosságot immár napokkal a tragédia után a szemére vetni. Ugyanis mindenről szólnak a híradások, csak pont erről nem!!! Ez pedig több, mint sok!!
Ám a helyzet ennél is súlyosabb. Ugyanis az Ukrán Elnöki Hivatal egész stábja mást sem tesz, mint olyan információs tételekkel tömi el a maga részéről az információs csatornákat, amelyek PONT erről a fontossági sorrendről kétségbeesetten terelik elfele a figyelmet. Tekintsük át a tényeket. A járat nagyjából ÉNY irányból tartott DK irányba. Azzal együtt sem esett át az orosz határon túlra, hogy a robbanó lövedék becsapódásakor az egész zuhanás alatt még ennek a sebességnek és repülési iránynak a vektora hatott a törmelékekre a gép becsapódásáig. A járat tehát a nemzetközi szerződések és külön-bejáratú nemzetközi szakmai biztonsági paragrafusok hatálya alatt volt, amelyeket ebben a konkrét helyzetben a Kijevi Légiforgalmi Hatóság által működtetett légi-irányítás gyakorolt, képviselt, stb . . .
Tehát magáért a tragédiáért a Nemzetközi Polgári Légiközlekedési Jog, rövidítve az ún. Légi-jog értelmében akkor is Ukrajna Elnöki hivatala és Minisztertanácsa a felelős több mint 50%-ban, amennyiben esetleg minden kétséget kizáróan az derülne ki, hogy valóban orosz szabadságharcosok lőtték le a gépet.
Az a tény, hogy egy cukor és kakaó-kupec a felgyorsult események sodrában hirtelen államelnök lehet Ukrajnában, és saját hivatalának korai időszakában még produkálhat a saját érdekszférájában egy ekkora sajnálatos hivatali malőrt, talán részben megérthető, de semmiképpen sem elfogadható. Na-de az, hogy az USA Elnöki Hivatala, az Egyesült Királyság Miniszterelnöki Hivatala és a Lengyel Köztársaság Elnöki hivatala is ezen a keservesen siralmas színvonalon kezeljen egy ilyen nemzetközi tragédiát, az már elgondolkodtató. Ez a tény, sőt trend önmagában az egész Bolygónk tragédiája!
Üdvözlettel: Szabó Tamás
megjegyzés: a szerző légijármű-üzemmérnök, helikopter-pilóta
