Különbségek egy bármely terület elfoglalása és ugyanannak a területnek az egyszerű benépesítése közt :
A legfontosabb és legkorábbi történelmi precedens, hogy az első emberpár azt a Parancsolatot kapta, hogy ti. „Szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a Földet!” A Tízparancsolat csak sok-sok generáció elmúltával érkezett. Nagyon nagy a zűrzavar a fejekben, nevezetesen, hogy a legtöbben úgy értelmezik bizonyos nemzetek jelenlétét azok határainak a közelében, mint ha azok onnan valakiket kiirtva telepedtek volna le.
Ez a legbornírtabb történelmi tájékozatlanság, amely mélylélektani szinteken rombol. Rosszhiszemű és romboló nézőpontokból úgy lehet rá építkezni, hogy meg sem nevezzük, hogy miről van szó. Az ilyen „kiirtós lelki kínok” csak a tájékozatlanok kiszólásaiban jelennek meg, innen értesülhetünk a létükről. Ezzel szemben a valóság arról szól, hogy a területek előbb teljesen lakatlanok voltak, majd később ritkán lakottak, végül, pedig valahonnan beteljesült a benépesítés Parancsolata.
A ritkán lakott Krím benépesítése egy olyan időszakban zajlott, amikor az oroszok és az ukránok nem különböztették meg egymást egymás közt. Sok ilyen időszak volt e „két külön” nép történelmében. Sőt, az Idők Nyomvonalán az ilyen időszakok voltak többségben. Ukránnak vagy orosznak lenni valójában réteg- és osztálykérdés volt a cári időszakok szinte 100%-ában, és bizony nem „egyik-nép és másik nép” kérdése. Ez utóbbi „típusú” kérdéssé talán önjelölt felelőtlen „alkotóművészek” tették meg a mindenkori helyzetet. Olyanok, akik munkássága és életműve (-az életművük más népek közötti elismertsége-) annak ellenére sem közelítette meg Puskinét, hogy ama hivatkozott „ukrán” alkotók esetleg aggastyánként távoztak, míg Puskin fiatalon halt meg.
A Krím lakossága egész egyszerűen az orosz kultúrára orientálódott minden nemzedékük alatt. A tenger-hajózásnak és a kereskedelemnek köszönhetően a krími térségben a mélyebb szárazföldi területekkel való összehasonlításban mindig kedvezőbb gazdasági környezet magával hozta a kulturális „fogyasztói” szokásoknak Moszkvára és Szentpétervárra irányuló orientációját és megszilárdította azt. Na nekik akarták Kijevből betiltani az orosz nyelv használatát olyan bársony-székbe melegedett „ideiglenes” puccsisták, akik ha egy olyan kényszer előtt állnak, hogy valamilyen fontos dolgot árnyalt hangsúlyok nevében kell kommunikálniuk, akkor kénytelenek oroszra váltani. Ez nem gúnyolódás akart lenni, hanem ezek tények. Mivel az oroszok ezt így látják, és az ukránokat testvérüknek tekintik, ezért nem akarnak a kulturális szint-különbségek kényes kérdéséhez megérkezni; – ennél-fogva én sem érzem túl jól magamat, hogy ezt a kérdést végül íme „hangosan” kiboncoltam orosz nézőpontból. Mindenesetre azok az „ukrán”* katonák, akik Oroszországba dezertálnak, ezt pontosan ugyanígy látják. (-*És az ilyen „ukrán” katonákon fog teljesen elbukni „Jácenyjuk Ügye”, mert hogy bizonyos szinten folyamatosan el van bukva ez az ügyefogyott ügy..-)
A kijevi precedens egy valódi kulcs-motívuma :
Ukrajna korábbi miniszterelnöke még 2013-ban kiállt a tüntetők elé, és drámai hangon oroszul közölte a következőket : „Érzékeljük, hogy a nép az európai integráció híve. Ennek megfelelően nem is tértünk ki a csatlakozáshoz szükséges előfeltételek teljesítéséről szóló tárgyalások elől. Ám az európai tárgyalópartnereink makacsul szerepeltetik az uniós csatlakozásunk közt a homoszexuális párok úgynevezett teljes jogegyenlőségé, ami a gyermekek örökbefogadásának egyenlő jogát is korlátoktól mentesen tartalmazza. A tárgyalópartnereink nem kívánják ezt a részletet kiemelni az általuk megkövetelt feltételek csomagjából. Mivel pedig ezzel párhuzamosan a csatlakozást követelő tüntetések is folyamatosan zajlanak, így nem tudok mást tenni, mint hogy lemondok a hivatalomról. De előtte az utolsó szó jogán felteszem a kérdést Magának a Népnek: Készen áll a mi társadalmunk erre?!? – Nagy csönd- Készen áll a mi társadalmunk erre!?! ”
Én, innen az EU-ból ugyanazt kérdezem, amit a többség is ugyanúgy kérdezne velem együtt, vagy éppen egymástól távol, de ugyanúgy, nevezetesen : „Itt Európában” ki szavazta meg ezt az „Európai Törvényt”, és ki merészeli azt Európa Nevében Valónak kommunikálni, illetve feltételként szabni meg a mi nevünkben, amikor a Mi Szövetségünk bármely Égtáj felé terjeszkedik!!?! Hangsúlyozom, hogy nem a házasság jogáról, annak egyenrangúságáról, hanem a beteg szexuális beállítottságú emberpárok által az egyenrangúság nevében felnevelhető kisgyermekekről, azok durva jogsérelmének a kötelezettségéről van valójában szó. Hogy a beteg lelkületű embertársaink ráadásul friss húshoz juthassanak, ugyebár teljesen törvényesen.
Ajánló
Ha tisztán a demokrácia reflexei és szabályai szerint tekintünk erre a helyzetre, akkor ennek az „elvnek” a demokratikus többségétől nyilvánvalóan nagyon messzire vagyunk! Úgyhogy ami „az örökbefogadás egyenlő jogát” illeti, HÁTRÉBB AZ AGARAKKAL, ÉS LEFELÉ A MAGAS LÓRÓL TISZTELT EGYENRANGÚSÁGBAN OLY „HŐS” LOBBI!!! Hátrébb és lejjebb, de most már nagyon gyorsan!!! Méghozzá addig, amíg az ilyen cikkek írói csak képzeletben verjük fejbe egy Bibliával Brüsszel vezető hivatalnokait, és nem Őfelsége a Kaporszakállú foglal személyesen állást ezekben a kérdésekben.
A konkrét történelmi precedensek :
A XIX. szd.-ban brit és egyéb európai telepesek észak-mexiói földeket béreltek, egyre színvonalasabban gazdálkodtak rajtuk, és szerződéses bérleti díjat fizettek a Mexikói Államnak, illetve Kormánynak. Végül tartottak egy népszavazást, amely eredménye alapján nem Mexikóhoz, hanem az Egyesült Államokhoz kívántak tartozni. Ebből persze háború lett az USA és Mexikó között, amit az USA nagyon gyorsan megnyert. Ha Obama vagy Hollande fenekednek a Krím kijevi fennhatóságáért, és ezt tényleg tartósan komolyan gondolják, akkor előbb Obama adja vissza Mexikónak az onnan népszavazással elcsatolt területeket. Hollande is szálljon magába a saját francia szellemi öröksége okán! Ugyanis nem árt hitelesnek lenni a precedensek világában, ha komolyan akarjuk vetetni magunkat.
Amikor az európai 30-éves vallás-háború alatt általánossá vált az a „színvonal”, hogy „ott jön az ellenség”, azaz ez volt az összes történelmi érv a véres hadmozdulatok tarsolyában, akkor a magyar felvidéken valójában hiányoztak a harc jellegzetes jegyei : Ugyanis a felvidéki gyanútlan magyar lakosság 90%-át „valakik Nyugatról” egyszerűen lerohanták, és lemészárolták. Kétlem, hogy az a sok magyar a katolicizmus és a protestantizmus között őrlődve tömegesen követett volna el öngyilkosságot, és ama nyugati erők pusztán csak elkéstek, amikor-is végül a lakosság maradék 10%-át megvédték önmagukkal szemben, és nem hagyták őket az öngyilkosságban veszni oda. . .
Utána a „békeidőben” a cseh-morva területek szélére „szudéta” németek költöztek, és az oda-költöző németeknél jóval több nincstelen cseh-morva zsellér, pedig a magyar Felvidékre költözött, és ott földeket kapott gazdálkodásra. Itt tehát már nem üres vagy ritkán lakott területek benépesítése zajlott, mint a Krím vagy a mai Új-Mexikó esetében. Mindenesetre a Cseh-Morva Protektorátus gazdaságilag és kulturálisan leszakadt rétegei a magyar területeken Szlovákia néven új államot alapítottak, illetve korábban Csehszlovákia néven vitelezték ki és támogatták azt a nemzetközi-jogi precedenst, hogy nem fizettek haszonbérletet Budapestnek. Ha a Nemzetközi Jog illetve Nemzetközi Közvélemény ezt a „modellt” helyénvalónak tartja, akkor a Krím „friss” státusza ellen végképp nem foganhat meg semmilyen kifogás.
Akár Új Mexikó, akár a Krím, akár Szlovákia precedensét ha nézzük, annyit el kel ismerni, hogy egy ilyen akár „elcsatolás”, akár „visszacsatolás” olyan feszültségeket hagy az elhagyott országban, amelyeket egy egy-összegű, illetve egy bizonyos ideig eltartó államközi különadóval lehetne kezelni, és talán kellene is : Méghozzá minden valahai és majdani precedens esetében! Ám vegyük észre, hogy Oroszország ezt is fölényesen megfizette! Kifizetetlen gázban, az ukrán néptől elcsikicsukizott moszkvai eredetű segélyekben, illetve a néphez mégis eljuttatott humanitárius illetve egyéb dologi segélyek formájában.
Jogszabályi Jog, Precedens Jog :
A Brit Jogrendszer az ún. Kontinentális vagy Jogszabályi Joggal szemben úgynevezett Precedens Jogot működtet. Azaz a Brit Jogrendszer valójában olyan hajdani konkrét jogi precedenseket alkalmaz összehasonlítási alapként, amelyek fölött az akkori közvélemény nem csak hamar napirendre tért, hanem azok speciális Precedensi Státuszára is rábólintottak a későbbi hasonló jogalkalmazási fejleményekre és fordulatokra illetve újabb fejezetekre vonatkoztatva is. Ebből a különbségből táplálkozik a brit kultúrának az a kivételes ereje, ami a történelemben annak ellenére képes fontos és gyümölcsöző fordulatokat okozni, hogy közben a franciák hol ellenségként akadályozták őket, hol szövetségesként húzták őket vissza.
Az egyetemi tankönyvek nyilvánvalósága szerint is a Római Jogon alapuló Kontinentális ill. Jogszabályi jog egyre több olyan, hasonló vagy analóg megítélendő alapok ellenére látványosan eltérő jogalkalmazási precedenseket termel, amelyek a Legfelsőbb Bíróságok úgynevezett Jogegységi Eljárásait szaporítják. Pl. mielőtt a Magyar Legfelsőbb Bíróság belefulladna ezekbe a jogegységi eljárásokba, közben luxemburgi, hágai, strasburgi és egyéb Jogszabályi Elvet követő Kontinentális Bíróságok tarkítják azokat vissza a Jogegység Diadala helyett. Nincs ez másképp Európában máshol sem.
Tehát a tisztán Precedens Jogi szakmai nézőpontból a Krím visszacsatolását kell megtenni Nemzetközi Jogi Etalon-precedensnek: Miért is?
– 1./ A Krímet az orosz és az ukrán nép amolyan „egy-nemzet-vagyunk” zálogaként adta oda Hruscsov Kijev adminisztratív fennhatósága alá.
– 2./ Amikor a két ország önállóvá vált a SzU adminisztratív széthullásának következményeként, akkor a Krím ott maradt élő üzenetként, hogy „egy nemzet vagyunk”. Az ukránok ehhez a szinthez való tömeges és visszafordíthatatlan felemelkedése sajnos nem történt meg.
– 3./ A Krím lakossága megkérdőjelezhetetlenül legitim népszavazás következtében csatlakozott vissza Oroszországhoz.
– 4./ A cikkben említett „államközi adót”, azaz amolyan „végkielégítő adót” Moszkva nem utólag, hanem előre fizette meg Kijevnek. A Történelemben mindmáig egyetlen országként tanúsította ezt a precedenst.
Egy speciális „elcsatoló” precedens ugyancsak a Történelemből :
A „nagy hajós” népek hajóztak a tengereken, és ha egy lakatlan területen kötöttek ki, akkor ott felhúzták a saját zászlójukat, Vagy ha egy gyéren lakott területen kikötöttek, akkor megszerezték a helyiek egyetértését, hogy ez megtörténhessen. A Bounty című filmben szereplő precedens teljesen helyén-való és jellegzetes jelenetet örökít meg. A hajó kiköt, és egy haszon-növénynek alkalmas növény szükséges mennyiségű példányainak a szigetről való kitelepítéséhez a hajósok ajándékokkal szerzik meg a helyi törzsfőnök belelegyezését.
A jelenet teljesen békés, és a viszonosság alapkövetelményei teljesen a helyükön vannak. Később nyersanyagokat hurcolnak el az ilyen gyarmatokról, illetve a helyiek munkaerejét is megvásárolják. A helyiek és a „zászló-tűzdelő” hajós jövevények közötti feszültségek csak később és csak fokozatosan alakulnak ki. A helyiek gazdasági felkarolását egy máig kellőképpen ki nem-elemzett terhes jelenség folyamatosan hátráltatja: A franciák nem tartják tiszteletben a kitűzött zászlókat. Amikor Nagy Britannia vonakodik, legalábbis késlekedik megbüntetni őket, akkor a belgák, a hollandok és a spanyolok is kénytelen-kelletlen igazodnak ehhez a precedenshez. Ebből egy óriási tengeri világháború kerekedik ki és makacsul dúl. (-Igen, túlzás nélkül és találóan hívhatjuk a „Nulladik Világháborúnak” ezt a nagy tengeri háborút.-)
A tengeri világháború alatt az „öreg” kontinensen és a brit szubkontinensen a diplomaták fürtös parókákban, és a mai szemmel nézve inkább nőies félcipőkben hajlongnak egymás előtt . . Közben az egymás elleni „távoli” csatáikat kalóz-támadásoknak aposztrofálva egy hihetetlenül alacsony moralitású képmutató nemzetközi-jogi precedens-praxist működtetnek, amely reflexei máig élnek közöttük. Előbb csak egymás közt, aztán kifelé is. . . Mivel a nyersanyagot és félkész-termékeket szállító hajók „kalózok” elleni védelme, illetve a tengeri-háborús veszteségek egyre kínzóbbak, így teljesen ellehetetlenül a gyarmati lakosság gazdasági felkarolásának utópisztikus gondolata. Nagy Britannia ugyan a Temzének arccal felköti a saját tényleges kalózait, ám a francia „partnereik” nem kívánnak éles határt húzni és látványos különbséget tenni a kalózok és a kormányzatukkal összefonódott tengeri hadurak között. Nagy Britannia tehát ragaszkodik az Egyetemes Etikához, azonban ezzel pusztán csak gazdasági öngólokat lő a minden rést kihasználó franciákkal való összehasonlításban. Ezzel együtt tehát a korabeli nemzetközi-jogi precedens-praxis is úgy züllik, hogy az Angyalok Karzata valószínűleg egyre többször szünetelteti a saját normális működését, mert lavórok fölé kell hajolnia a hányinger miatt . .
Amikor a nyugati hatalmak végül már
– versenyt hánynak önmaguktól és egymástól,
– valamint gazdaságilag is annak ellenére kivéreznek a tengeri csatákban, hogy a gyarmatosítás a gazdasági jövőképük központi eleme,
– ám ezen összefüggések kényszere miatt a tengeri haderejük viszont nagyon erős,
akkor hirtelen Egy Klubot alkotnak, és „elegánsan magukhoz szólítják” Németország gyarmatait. És ma ugyanez a „Klub” akar Egyetemes Etikát diktálni a Kremlnek!!!
Vessük a tekintetünket Európa északi kontúrjaira, és tekintsük át ezt a helyzetet Németország nézőpontjából : Ha Hamburgból elindul egy hadihajó-flotta, hogy visszaszerezze, ami az övék, akkor két választása van. Az egyik, hogy Északról kerüli meg a Brit Szubkontinenst, és ott beleragad a jégbe. A másik, pedig, hogy Calais és Dover közt a nagyjából 20 km-es szoroson áthajózva két-oldalról ágyúzzák őket bele a tengerbe, és ekkor a hajókra egy kis követ szórva, később betont öntve egy olcsó híd építhető fel a Kontinens és a Szubkontinens között. A XX. szd-i „Channel Tunnel” elődje. ..
A német gyarmatok elrablásának „precedens-diktáló” Nemzetközi Klubjában a Brit Nemzetközösségtől eredetileg független Egyesült Államok is diszponálta magát néhány „ajándék-sziget” erejéig. Japán eredetileg tisztán ennek a Precedens-jogi Klubnak a „Saját Törvényeit” követte, amikor nem az USA nyugati partjait, hanem csak a Hawai Pearl Harbourt bombázta. Ugyanis eme „Precedens-jogi Klub-Törvények” értelmében egy ilyen szerző-háborúnak soha sem lett volna szabad a saját klasszikus területeikre is megérkezni : Egyik „szerző” félnek sem, a másik fél kárára.
Ami Németországot illeti, ama Nulladik Világháborúban lenyelte a békát. Ám ama „Klub” innentől fogva féltékeny volt Németország gazdasági teljesítményeire, amely immár „csak” a szellemi és technikai összeszedettséget „gyarmatosítva” volt képes a „Klub” fölé emelkedni. Az Első és Második Vh. valójában ennek a féltékenységnek a terméke, és nem bármi másé. Anglia ama korabeli kiélezetten kritikus helyzetben nyögvenyelős kényszerek közepette csatlakozott ehhez a Klubhoz, és ezt a németek kiválóan érzékelték. Na ez az a különbség, hogy egy német-holland-angol hármasságban ők egymás közt mindenkinél jobban látnak a saját pályájukon Csakúgy, mint az orosz-belorusz-ukrán hármas-klubban is egymás közt látnak mindenkinél jobban a pályán.
Németország a háborúk poklában nem volt képes ennek a Nemzetközi Klubnak az etikai élvonalából kihasítani a briteket, habár a háttérben iszonyatos energiákat fektettek ebbe a „projektbe”. Németország amúgy az Atlanti Óceáni Hadviselés fejezeteiben sokáig szabályszerűen és sikeresen támaszkodott ama „Klub” történelmi precedenseire; – amikor-is ugyebár arra számított, hogy az USA nem lép be a háborúba. Vagy ha mégis, akkor a saját klub-törvényeik alapján nem fogja azt „megérkeztetni” a Kontinensre. Főleg nem a konkrét német területekre!!! Ezeknek a hajdani német erőfeszítéseknek a magjai napjainkban kicsírázhatnak. Ugyanis az Egyetemes Etika az Internet Korszakában mindennél erősebben van jelen az éppen Érvényes Összehasonlítási Alapok közt.
Merkel két tűz között őrlődik, és semmilyen ballábas öngólja ellenére sem tudja néhány percnél hosszabb időre elveszíteni az oroszok rokonszenvét. Megtehetné, hogy a normandiai emlékünnepségeken vagy a foci világbajnokságon egy kósza fejbiccentés után messzire ülne Putyintól, de ő Putyin mellett időz.
A briteknek, a németeknek és az oroszoknak ebben a történelmi precedensben valójában inkább van Egy Klubban a helyük, nevezetesen a történelmileg kifejezetten „lapos-etikájú” (-nem alapos, hanem csak lapos-) amerikai-francia szövetséggel versenyezve ugyebár. Nem háborúra készen és ebben az értelemben ellenük, hanem csak versenyezve. Kanada és a Benelux Klub pedig hadd őrlődjön, hogy hová akar tartozni. Hollandián „Maga a Tenger” áll bosszút, mert anno önként kiszakadt a Német Történelemtől, ugyebár a Klubhoz tartozás előnyeinek érdekében. Ideje gondolkozniuk, hogy az Etika Korszakában hová akarnak tartozni!
Mi magyarok, pedig a méreteinknél fogva csak sodródunk. A balatoni sétahajókról legfeljebb viharjelző petárdákat lövünk fel, hogy ezzel üzenjünk hadat a vízbefulladási statisztikáknak. Házon kívül sehol nem tűzünk ki saját trikolórt, hanem a nagyhatalmak tűzdelik ki a saját zászlóikat nálunk az Erő pozíciójából. De az Erő mögött, lám, markáns etikai különbségek húzódnak meg . . . És jó, ha mindezen-közben mi magyarok tisztában vagyunk a széles összefüggésekkel, illetve ennek szellemiségéből kiindulva, arra támaszkodva küldünk nyugtázásokat, esetleg kacsintásokat az összes Égtáj, illetve az „Erősek” felé . .
Mi magyarok lám, arra a feladatra feltétlenül alkalmasak, sőt, pótolhatatlanok vagyunk, hogy a Keletet és Nyugatot bemutassuk egyrészt egymásnak, de akár saját maguknak is.
Szabó Tamás
