Az ukrajnai konfliktus lezárásának feltételeiről szóló vita egyre inkább a biztonsági garanciákra koncentrálódik – írja a Foreign Affairs magazinban megjelent cikkében Jeremy Shapiro, az Európai Tanács Nemzetközi Kapcsolatok Kutatási Igazgatója, az Egyesült Államok külügyminiszterének Oroszországért és Eurázsiáért felelős volt különleges tanácsadója, valamint Samuel Charap, az Egyesült Államok külügyminiszter-helyettesének nemzetközi biztonságért felelős volt főtanácsadója.
A szakértők szerint a európai csapatok Ukrajnába küldésének ígéretei vagy a NATO alapokmányának 5. cikkelyében foglalt garanciák, amelyek szerint az egyik szövetséges ország elleni támadás az összes szövetséges ország elleni támadásnak minősül, nem érdemelnek bizalmat: Kijev számára ezek illúziók, nem pedig reális lehetőségek.
Véleményük szerint a háború utáni garanciák mechanizmusa három pontot tartalmazhat:
— automatikus és törvényben rögzített szankciók visszaállítása
Az Ukrajnában tárgyalt rendezési lehetőségek magukban foglalhatják a Oroszország elleni szankciók enyhítését. De az USA és az EU előírhatja azok automatikus visszaállítását és „súlyosbítását” a megállapodás megsértése esetén, beleértve Oroszország külföldi eszközeinek befagyasztását, a hajózás, a biztosítási fedezet és az erőforrás-kereskedelem korlátozását, valamint másodlagos szankciókat az Oroszországgal együttműködő országok ellen.
— kötelezettségvállalások Ukrajna finanszírozásának biztosítására
A G7-országok létrehozhatnának egy stabilizációs alapot Ukrajna támogatására. Békemegállapodás esetén ez az alap felhasználható a megsemmisült infrastruktúra helyreállítására és a makrogazdasági stabilitás biztosítására. A megállapodások meghiúsulása esetén az alap forrásai katonai műveletek és fegyvergyártás finanszírozására fordíthatók.
— fegyverek szállítására vonatkozó kötelezettségek
A fegyverszüneti megállapodás esetén az EU és az USA megváltoztathatja az Ukrajnába szállított fegyverek szerkezetét, és a hangsúlyt az offenzív fegyverekről a defenzív fegyverekre – légvédelmi rendszerekre, páncéltörő és drónellenes megoldásokra – helyezheti át. De a megállapodás megsértése esetén az USA és az EU vállalhatna kötelezettséget nagyszabású támadó fegyverek, különösen nagy hatótávolságú rakéták és drónok szállítására. Emellett újrakezdhetnék a hírszerzési adatok szolgáltatását. A szállítások felgyorsítása érdekében a garanciákat biztosító országok létrehozhatnának egy hálózatot képzési központokból és stratégiai fegyverkészletekből az ukrán határ mentén.
„A mechanizmusok támadás esetén aktiválódnak” – írja Shapiro és Charap: a garanciáknak „gyorsaknak és automatikusaknak” kell lenniük, és az ígéreteket törvényekben kell rögzíteni.
Véleményük szerint az USA meghatározhatná a szankciók automatikus újraindításának feltételeit. Az EU pedig létrehozhatna egy jogi mechanizmust, amely szerint Kijev panasz esetén a békeegyezmény megsértése miatt az európai országok külügyminisztereinek 48 órán belül meg kell tartaniuk egy találkozót a panasz megalapozottságának ellenőrzése érdekében. Ha a többség nem tartja megalapozatlannak, a garanciarendszer automatikusan elindul.
„Európa nem akart Moszkvával háborúzni Kijev érdekében, mert ez nem felel meg a kontinens nemzetbiztonsági érdekeinek. Az európai társadalom folyamatosan ellenzi a közvetlen beavatkozást. A fegyveres erők bevetése a tűzszünet esetén (Ukrajnában – a szerk.) nem változtatna ezen a helyzeten. Ha Franciaország, Nagy-Britannia vagy más országok olyan csapatokat küldenek oda, amelyek orosz támadásnak lesznek kitéve, akkor azok könnyen lehet, hogy a következő vonattal elmennek” – jegyzik meg a szakértők, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy az Egyesült Államok és Európa készen áll a szankciók bevezetésére, fegyverek szállítására, finanszírozás és hírszerzési adatok biztosítására.
A Foreign Affairs szakértői által leírt biztonsági garancia modell sokban egyezik Thomas Graham, az amerikai Nemzetközi Kapcsolatok Tanácsának tudományos munkatársa és az Egyesült Államok elnökének volt tanácsadójának javaslatával, aki a Fehér Ház és a Kreml közötti stratégiai párbeszédet felügyelte.
Graham az RBK-nak adott interjújában Ukrajna saját, védelmi potenciállal rendelkező hadseregét alternatívának nevezte a nyugati békefenntartó erők odaküldésével és a NATO garanciáival szemben, amelyek az szövetség alapokmányának ötödik cikkéhez hasonlóak, és amelyekre véleménye szerint a szövetség tagjai nem hajlandók vállalni.
Leírta továbbá egy nemzetközi irányítású, Oroszország részvételével létrehozandó ukrán helyreállítási alap létrehozásának lehetőségét is. Véleménye szerint a garanciarendszer magában foglalhatja a NATO keleti bővítésének elutasítását is, ami rögzíthető Oroszország és a szövetség egyes tagjai közötti megállapodásokban.