Minszkben most tartották meg a Kontakt Csoport (a három résztvevő, illetve a minszki megállapodást garantáló három másik fél tárgyalási fórumának) első ülését az óta, hogy hivatalba lépett az új ukrán elnök.
A két népköztársaság ezen kezdeményezte, hogy az ukrán fél (végre) kezdjen közvetlen tárgyalásokat velük (ahogy azt a 2015. februári [második] minszki megállapodás elő is írja). Az ülés ezt követően mindjárt véget is ért.
Az ukrán tárgyaló delegáció élére Zelenszkij újra (az egyszer már leszerepelt) Leonyid Kucsmát nevezte ki. A mostani minszki tárgyalási sorozat, annak idején úgy kezdődött, hogy miközben a két népköztársaságot maguk az államfők képviselték (Alekszandr Zaharcsenkó, illetve az utóbb árulóként megbukott Igor Plotnyickij), UKRAJNÁT EGY SEMMIFÉLE HATALOMMAL ÉS TÉNYLEGES FELHATALMAZÁSSAL NEM RENDELKEZŐ NYUGDÍJAS képviselte.
Leonyid Kucsma, a korrupciójába, az ország kifosztásába 2005-ben belebukó, második ukrán elnök volt.
A Rosszija-1 orosz közszolgálati televízió hírmagyarázata megemlíti: noha az új ukrán elnök békét ígért, az ukrán hadsereg az óta csak fokozta a Donbassz településeinek, civil lakosságának és a létfontosságú közművek, infrastruktúra ágyúzását. Az ukrán parlamentben pedig olyan törvénytervezetet nyújtottak be, amely a vagyonuktól való megfosztást helyezte kilátásba a Donbassz minden olyan állampolgára számára, akik elnyerik az orosz állampolgárságot és útlevelet.
A kelet-ukrajnai rendezéssel foglalkozó Kontakt Csoport (1) Minszkben megtartotta az ukrajnai hatalomváltás óta első ülését. Ezen a Donyecki, illetve Luganszki Népköztársaság képviselői közvetlen tárgyalások azonnali megkezdését vetették föl Kijevnek – megoldandó Ukrajna délkeleti részének problémáit. Egyebek mellett a DNR és az LNR elleni gazdasági blokád megszüntetését.
Ekkorra azonban az ülés már véget is ért. Egyelőre nincs hír arról, hogy mit válaszolt erre az ukrán fél. (Az ülésen Kijev részéről a főtárgyalónak ismét kinevezett Leonyid Kucsma vett részt.)
Úgy egyébként az ukrán vezetés álláspontjára Vlagyimir Zelenszkij kijelentései alapján lehet következtetni. A találkozó előtt még azt ígérte, hogy valamiféle új javaslatokkal áll majd elő a Donbasszal kapcsolatban. Közvetlenül a Kontakt Csoport találkozója előtt pedig, a világhálón, azzal vádolta meg Oroszországot, hogy fokozza a feszültséget Ukrajna délkeleti részén.
Mindezzel párhuzamosan az ukrán parlamentben törvénytervezetet nyújtottak be. Ennek értelmében elkobozzák a két népköztársaság mindazon lakosainak vagyonát, akik orosz útlevelet kapnak. Ugyanakkor Moszkvában Zelenszkijt emlékeztették egy másik ígéretére. Nevezetesen, hogy abbahagyja a tüzérségi csapásokat a Donbasszban (a helyzet egyelőre az, hogy az ukrán hadsereg csak még intenzívebben folytatja ágyúzásait).
Felhívták az új elnök figyelmét arra is, hogy be kell tartania azokat a Minszki Megállapodásokat, amelyeket Kijev évek óta mellőz. (2)
Megjegyzések:
(1) A Kontakt Csoport tagjai: a minszki megállapodások 3+3 aláírója. Egyfelől a konfliktus három résztvevője: Ukrajna és a két népköztársaság. ŐK A MEGÁLLAPODÁS RÉSZESEI. Másfelől a megállapodás három GARANTÁLÓJA: Németország, Franciaország ÉS OROSZORSZÁG.
Egyszer majd a nemzetközi kapcsolatokat oktató tanintézetekben elrettentő iskolapéldaként fogják tanítani azt, ahogy A TELJES VILÁGKÖZÖSSÉG, a világ országainak politikusai HÜLYÉNEK TETTETTÉK (és mindmáig tettetik is) MAGUKAT annak kérdésében, hogy egy SZERZŐDÉS GARANTÁLÓJÁNAK VÉGRE KELL-E HAJTANIA a szerződésben foglaltakat. A nyugati agytrösztben kifőztek egy végtelenül primitív, de igen hatékony propaganda eszközt, amennyiben Oroszországot A SZERZŐDÉS NEM TELJESÍTÉSÉVEL vádolják, és ezzel az ürüggyel újabb és újabb szankciókkal bombázzák. Túl azon, hogy ezzel mérhetetlen károkat okoznak Oroszországnak (ami az egyik cél), ráadásul keresztülerőszakolták azt a felfogásukat, miszerint OROSZORSZÁG, mint agresszor, A KONFLIKTUS RÉSZESE. Ez az agyrém mostanra teljesen eluralta a világ (ily módon „beetetett”) politikusainak, FELELŐS DÖNTÉSHOZÓINAK AGYÁT – mutatva a külpolitikai „gondolkodás”döbbenetesen alacsony színvonalát. Akik, ebből kiindulva, a világháború felé vezető, ÉLETVESZÉLYES DÖNTÉSEKET HOZNAK. Egyszer talán majd azt is megtudjuk, hogy Lavrov orosz külügyminiszter miért mormogta engedelmesen, alázatosan lesunyt fejjel, huzamosabb ideig ezt az agyrémet – ahelyett, hogy az első pillanattól kezdve kőkeményen visszautasította és kíméletlenül visszaverte, leleplezte volna az ilyen kirívó, nemtelen támadásokat. Ezzel maga is alapot adott arra, hogy hazáját világszerte agresszornak tekintsék – annak súlyos politikai, biztonsági és gazdasági következményeivel együtt.
(2) Kijev még a megállapodásnak azt a legelemibb követelését sem teljesíti, hogy hagyjon fel mindenféle harci tevékenységgel, valósítson meg tényleges és tartós fegyverszünetet. Vonja hátra maga is fegyverzeteit, tüzérségét a frontvonaltól, a szerződésben előírt távolságra. E NÉLKÜL LEHETETLEN HOZZÁLÁTNI A BÉKÉS RENDEZÉSI TERV TÖBBI PONTJÁNAK VÉGREHAJTÁSÁHOZ IS.
Hogy ki is ebben a háborúban, valójában, az agresszor (Ukrajna), azt mutatja: 1. Ki nem hajt végre semmit a megállapodásokból; 2. A két fél közül melyikre vonatkoznak leginkább a szerződés előírásai (autonóm státusz a Donbassznak, Ukrajna föderális átalakítása és az ezzel kapcsolatos alkotmánymódosítások, törvények, és jogszabályok elfogadása a parlamentben, valamennyi fogoly szabadon bocsátása és amnesztia meghirdetése mindazok számára, akik 2014 óta résztvevői voltak – AZ UKRAJNA ÁLTAL KEZDEMÉNYEZETT – fegyveres konfliktusnak.
Csikós Sándor News Front
