Az Észak-Atlanti Szövetség érdekes válaszlépést talált az orosz katonai doktrínára, amelyben egyik legnagyobb külső fenyegetést Oroszország számára abban látják, hogy „a NATO erőpotenciáljának globális funkciókat akarnak kölcsönözni, amelyeket a nemzetközi jogi normák megsértésével valósítanak meg”. A „Nyezaviszimaja Gazeta” szerint a szövetségben vannak olyan tagok, akik más utat választottak. George Robertson, a NATO volt főtitkára, aki nemrégen Moszkvában járt, kijelentette: „A NATO-t ugyanazok a veszélyek fenyegetik, mint Oroszországot is… Ezekkel a problémákkal tudunk és kell is együttesen foglalkozni” – mondta Robertson és hozzátette, hogy „Oroszország belépése a NATO-ba manapság reálisabb, mint tíz évvel ezelőtt volt.”
Ezt a megjegyzést figyelmén kívül lehetne hagyni, de pár nappal később Hillary Clinton, amerikai külügyminiszter Washingtonban újságírók azon kérdésére válaszolva, hogy „Csatlakozhat-e valaha Oroszország a NATO-hoz?” (hihihi-hahaha – a szerző!), azt mondta, hogy „nem zárja ki az események ilyen fejlődését.” És hozzátette: „Én elképzelhetőnek tartom ezt, ami viszont az oroszokat illeti, nem vagyok benne biztos.” Dmitrij Rogozin, Oroszország állandó képviselője a NATO-ban rögtön reagált erre: „Ha a NATO továbbra is úgy fejlődik, mint amerikai dominálás globális rendszere, ilyen rendszerbe Oroszország nem léphet be.” És folytatta:„Egyoldalú világ, NATO-centrizmus, a szövetség spontán jellegű bővítése Kelet felé, Oroszország és partnerei érdekeinek figyelmén kívül hagyása – mindez a hidegháború maradványa”… Amerikai külügyminiszter javaslatával kapcsolatban viszont csak azt mondhatom, hogy szavai szépen hangzanak, de mi reális lépésekből szeretnénk indulni és nem a szavakból.”
Dmitrij Rogozin álláspontjával több szakértő egyetért. Szerintük egyelőre a NATO nem válaszolt egyetlen orosz javaslatra sem. Valamilyen oknál fogva Brüsszelben úgy tesznek, mintha Medvegyev elnök által javasolt európai biztonsági koncepcióban számukra semmi új nincsen, sőt állítólag az éppen a NATO ellen irányul, és nem az együttműködés megerősítésére. Ott nem reagálnak az Egyesült Államok törekvésére, hogy támaszpontokat létesítsen Oroszország határai közelében, hogy katonai kontingenseit és rakétavédelmi rendszereit telepítsen ott.
A szövetség egyértelműen nem akarja figyelembe venni Oroszország nemzeti érdekeit.
Vlagyimir Anohin, a Geopolitikai Problémák Akadémiájának alelnöke véli, hogy a NATO-val fenntartott kapcsolatokban a szövetség lépéseire kell figyelni, nem pedig a propagandára.
Amerikai rakétavédelmi rendszer telepítése olyan ütközőkő, amely nem engedi meg, hogy bizalommal viszonyuljunk a NATO-hoz. Hiszen az a tény, hogy hol Lengyelországhoz, hol Bulgáriához fordul, arról tanúskodik, hogy itt akarja telepíteni komplexumait és így bizonyos nehézségeket teremteni számunkra. És Hillary Clinton mézédes szavai nem más, mint soron lévő, vezetőinknek szóló altatódal. Valóban a tetteket kell nézni, nem a szavakat. Amerikaiak sok mindent mondtak nekünk a barátságról, a közös veszélyekről, de ez nem felel meg a realitásnak. Vegyük például a keleti irányú bővítést, határainkhoz való közeledést, amerikai rakétavédelmi rendszerek telepítését. Nem kételkedem abban, hogy a továbbiakban is valamilyen aljaság vár ránk. Természetesen, készen állunk az Észak-Atlanti Szövetséggel folytatott együttműködésre a kor kihívásai elleni harc terén. És már folyik ilyen együttműködés. Ennek szemléltető példája Afganisztán. De a közeledésről egyelőre szó sem lehet.
(A szerző biztonságpolitika-szakirányos, V. éves politológus-hallgató)