Az orosz médiában megjelent friss szakvélemények többnyire egybehangzanak abban, hogy Mihail Misusztyin miniszterelnök gyakorlatilag szabad kezet kapott Vlagyimir Putyin elnöktől a gazdasági növekedés felgyorsítására és a reáljövedelmek növelésére.
Az Interfax hírügynökség szerdai elemzése abból indult ki, hogy Andrej Belouszov első miniszterelnök-helyettessé való kinevezése annak a jele, hogy az előző kormánnyal szembeni legfőbb kifogás a Putyin által 2018-ban meghirdetett nemzeti projektek lassú végrehajtása volt. A társadalmi és a gazdasági élet 16 kulcsfontosságú területén áttörést ígérő program egyik fő ideológusa az elnöki apparátusban éppen Belouszov volt.
Misusztyin a saját embereiből és hozzá hasonlóan gondolkodókból alakított csapatot – hívta fel a figyelmet a Vedomosztyi című gazdasági napilap. Ilyet az elmúlt két évtizedben az orosz miniszterelnökök közül maga Putyin tudott megtenni, ami azt jelentheti, hogy az új kormányfő biankó csekket kapott a változtatások végrehajtására.
A lap rámutatott, hogy a kilenc miniszterelnök-helyettesből hárman voltak már a beosztottjai, további hárommal pedig nagyon jó viszonyban van, első helyettesével, a Kremlből érkezett Belouszovval pedig korrekt munkakapcsolatban áll.
A miniszterelnök-helyettesek közül kettő – a több mint 1500 fős kormányapparátus élére került Dmitrij Grigorenko, illetve a gazdaság digitalizálásáért és a szociális támogatások személyre szabásáért felelős Alekszej Overcsuk – korábban a Szövetségi Adószolgálatnál a hatóságot irányító Misusztyin helyettese volt. A mezőgazdaságért felelős Viktorija Abramenko az állami ingatlankezelőnél volt a mostani kormányfő beosztottja.
A sportért és kultúráért felelős miniszterelnök-helyettes, Dmitrij Csernisenko ugyanazon a moszkvai szerszámgépipari, később műszakira átnevezett egyetemen (Sztankin) végzett, mint Misusztyin, aki az építőiparért és a regionális politikáért felelős Marat Hunszullinnal és a szociális ügyekkel megbízott Tatyjana Golikovával is jó viszonyban van.
Nyikolaj Petrov politológus a Vedomosztyinak nyilatkozva úgy vélekedett, hogy az adóhatóság embereinek a kormányba való bevételével Putyin „kolosszális manőverbe” kezdett. Alekszej Makarkin politológus szerint Misusztyin nem hasonlítható össze az olajalapú növekedés korszakának „technikai miniszterelnökeivel”, Fradkovval és Zubkovval, mert ma nem állnak rendelkezésre olyan hatalmas eszközök, mint akkor.
Az új kormánynak adott biankó csekkről, valamint megfiatalított és a korábbinál technokratább összetételének „szokatlan egyneműségéről” írt a Kommerszant című gazdasági napilap is. Az újság szerint a kabinet munkájára sokkal kevésbé nyomják majd rá bélyegüket a tagjai közötti ellentétek, mint az előző esetében.
A Kommerszant rámutatott, hogy az új kabinetstruktúrából kifolyólag a fő feladat az egészségügy, a szociális szféra, a digitalizálás, az elektronikus büdzsé és az építkezések kezelése lesz.
A nagy kérdés ezzel kapcsolatban továbbra is az, hogyan küzd meg a moszkvai Fehér Ház (a kormányhivatal) a befektetők részéről megmutatkozó bizalmi válsággal.
A lap felhívta a figyelmet arra is, hogy a kormányzat úgynevezett „erőblokkjában” Putyin csak egy minisztert cserélt le: az igazságügyi tárca élén Konsztantyin Csucsejko vette át Alekszandr Konovalov helyét.
