Az Egyesült Államok történelmében voltak időszakok, amikor külföldi vezetők likvidálását volt az amerikai nemzetbiztonság elválaszthatatlan részének tekintették.
A hidegháború időszakában likvidálás célpontjaivá válhattak az olyan vezetők, akik „rosszul támogatták az Egyesült Államok politikáját, vagy éppen a Szovjetunió oldalán álltak ki: Fidel Castro (Kuba), Patrice Lumumba (Kongó), Rafael Trujillo (Dominikai Köztársaság), Jacobo Arbenz (Guatemala) és Moamer-el Kadhafi (Líbia). 1986-ban Ronald Reagan elnök jóváhagyta, hogy légi csapást intézzenek egy kormányépületre, abban a hitben, hogy ő éppen ott tartózkodik. Három hónapig tartó bürokratikus huzavona után a New York Times Magazine arra a következtetésre jutott, hogy „a líbiai bombázások legfőbb célja Kadhafi meggyilkolása volt”.
A hidegháború véget ért, és ma nem ildomos, mint egykor, igénybe venni külföldi politikai vezetők meggyilkolását, mint a politikai célok elérésének eszközét. Valójában Gerald Ford elnöksége óta az amerikai politikában az vált szokássá, hogy igyekeznek magukat távol tartani mindentől, ami arra utalhat, hogy az Egyesült Államoknak köze volt bármiféle gyilkos merénylethez. A továbbiakban ezt a politikát követte Reagan elnök is. Aki a 12333 sz. végrehajtó rendeletben ki is kötötte: „egyetlen olyan személynek sem szabad, gyilkosság céljából, összeesküvést szőnie vagy ilyenben részt vennie, akit valamilyen célból felbéreltek, illetve az Egyesült Államok kormánya nevében jár el”.
Következésképpen, egy olyan politika követése, ami Kasszem Szulejmani iráni tábornok meggyilkolásához vezetett, komoly eltérés volt a deklarált és 41 évig érvényben is volt irányelvektől. Persze, a politikusoknak megvan az a tulajdonságuk, hogy változnak, az elnöki utasításokat pedig át lehet írni. Ha Trump elnök egyszer szóba hozta, hogy módosítani kellene az érvényben lévő végrehajtási rendeleten, akkor kormánya, minden bizonnyal, más hasonló „likvidálásokra” is készül. (1)
Natalja Veszelnyickaja
Megjegyzés:
(1) Megeshet, hogy ezt a felülvizsgálatot már elődje, Obama is elkezdte. Amikor nem kisebb „vadat” szemeltek ki maguknak, mint Putyin elnököt. Akinek személye, politikája úgyszólván a legfőbb akadály a liberálfasizmus világhódító törekvéseinek útjában.
