Zelenszkijnek van össze-vissza fél éve, hogy eldöntse: mit akar a külpolitikájával. Zelenszkij a politikában teljesen járatlan populista. Nem érti, hogy milyen szerepe van a diplomáciának a külpolitikában.
Minden populista vezető azt hiszi, hogy nincs szüksége szakavatott diplomatákra. A populisták a más országok vezetőivel való személyes kontaktusaikat részesítik előnyben. Külpolitikájukban teljességgel a saját megérzéseikre és karizmájukra hagyatkoznak.
Ilyen populista Trump, aki saját maga intézi külpolitikáját, és lényegében már zsákutcába juttatta azt. Ilyen populisták még Orbán, Erdogan, Lukasenkó, stb. Minthogy a populizmus napjaink trendjévé vált, így ennek megfelelően erősödőben van a populista külpolitika is.
A komoly politikai vezetők külpolitikájukat szakavatott diplomaták útján intézik. A diplomatáknak az a feladatuk, hogy bizalmas megbeszéléseket folytassanak más országokból való partnereikkel, előkészítsék és egyeztessék a leendő szerződéseket, és vezetőiket csupán a záró szakaszba vonják bele, amikor már alá lehet írni a diplomaták által előkészített megállapodásokat.
A populisták elvetik ezt a fajta megközelítés módot, és külpolitikájukban a saját személyes megközelítési módjukra építenek. A populisták azt hiszik, hogy meggyőző képességük erősebb és hatásosabb, mint az összes diplomatáé, együttvéve.
Zelenszkik pontosan ilyen populista. Merkel, Macron és Putyin viszont klasszikus politikai vezetők, akik saját diplomáciájukon keresztül intézik külpolitikájukat. Ez okból mindhárman csak a vállukat vonták, amikor a négy katona halálát követően Zelenszkij az azonnali találkozójuk mellett kardoskodott.
Miként vélekedik erről, például, Merkel:
„Netalán Zelenszkijnek vannak valami olyan, a kelet-ukrajnai konfliktust rendezését célzó új javaslatai, amelyeket sürgősen meg kell vitatni? Nem, nincsenek neki ilyen javaslatai. De ha vannak, akkor rajta, vitassuk meg őket, előbb diplomáciai csatornákon keresztül. Az nem komoly, hogy minden egyes tűzszünetsértés után találkozgassunk. Ez az érzelmek, és nem a külpolitika területe.”
Ezért mindhárman, diplomatikusan, elhárították Zelenszkijnek a találkozó iránti kérelmét. És jól tették. Kemény lecke ez a mi elnökünknek.
Mert ami Zelenszkijnek, Trump esetében, elmegy, az nem megy el Merkelnél, Macronnál és Putyinnál.
Ám Zelenszkij külpolitikájában a fő gond még csak nem is az, hogy ő maga dilettáns és populista. Hanem az, hogy maga ez a politika nincs meg neki. Nincs egyelőre saját víziója, saját stratégiája. Nem tudja, mit kezdjen a Donbasszal, mit javasoljon a közvéleménynek. Minek következtében Zelenszkij ad hoc magatartást tanúsít, mindenkinek igyekszik a kedvében járni, és mindenekelőtt a saját népszerűségi indexével van elfoglalva.
Meddig folytathatja még Zelenszkij ezt a kötéltáncot?
Gondolom, maximum még 5-6 hónapig. Ha ez alatt az idő alatt, a Donbasszt illetően, nem lesz képes előállni egy épkézláb politikával, népszerűsége hamar zuhanni kezd majd. A közvélemény nem szereti a hablatyoló politikusokat. Aki nem hiszi, kérdezze csak meg Kravcsukot. (1) Vagy akár Juscsenkót. (2)
Megjegyzések:
(1) Leonyid Kravcsuk, Ukrajna első elnöke (korábban a pártközpont ideológiai osztályának a vezetője). Elképesztően buta politikus.
(2) Viktor Juscsenkó Nyugat-barát politikus,Ukrajna harmadik elnöke, akinek az államfővé választását a szavazatok tüntetéssorozottal („az első, 2004-es Majdan”) kiharcolt ismételt összeszámlálása tette lehetővé. Az ő Nyugat-barát, szélsőségesen nacionalista kurzusa sem hozta el azonban az emberek sorsának jobbra fordulását – lévén hogy az ország kifosztása, gazdaságának leépülése az ő idejében is folytatódott. Úgy távozott, ahogy hatalomra került: az elégedetlen néptömegek tömegmozgalmainak hatására.
Csikós Sándor – News Front
