Három éve annak, hogy a grúz hadsereg 2008 augusztusában agressziót elkövetve indított támadást a Kaukázusban Dél-Oszétia és Abházia ellen. Oroszország saját lakossága védelme érdekében lépett közbe. Gyakorlatilag rögtön az ötnapos háború után a szétvert, demoralizált grúz hadsereg pánikban visszamenekült. Moszkva és az Európai Unió – Nicolas Sarközy személyében – egy tervet ajánlott hivatalos Tbiliszinek, amely alapján kikerülhetett a kialakult helyzetből. De Mihail Szaakasvili grúz vezető harciaskodó retorikát részesített előnyben a reális tettekkel szemben. A három évvel ezelőtti események komoly változást hoztak az orosz külpolitikában. Oroszország sok év után először vetette be hadseregét külföldön, mellyel komoly konfliktusba került a Nyugattal, elsősorban a Grúzia mellet álló Egyesült Államokkal. Ennek eredményeképp az USA és Oroszország kapcsolata a hidegháborús korszakra emlékeztetett.
A villámháborút követően kiderült, hogy Grúzia továbbra is katonai támogatást kap más NATO-országoktól, valamint Izraeltől és Ukrajnától. Az Észak- Atlanti Szerződés országai lőszert és 
felszerelést szállítottak Tbiliszinek. Amerikai szakértők a NATO-taktika szerint oktatják a grúz hadsereg személyi állományát. Izrael pilóta nélküli repülőszerkezeteket, Ukrajna pedig nehéz fegyvereket és légvédelmi berendezéseket szállított Grúziának.
Háborús bűnös
Arra persze nincs bizonyíték, hogy a grúz támadás mögött az Egyesült Államok állt volna. Azonban néhány közvetett jel arra utal, hogy a támadás messze nem Tbiliszi érdekeit szolgálták. Három évvel a konfliktust követően a Szaakasvili rezsim passzív taktikát folytat. Oroszország és Grúzia diplomáciai 
kapcsolatainak normalizálására a jelenlegi Tbiliszi vezetéssel elképzelhetetlen. Az orosz politikai vezetés, élén Dmitrij Medvegyev elnökkel úgy látszik készen áll arra, hogy jogi lépéseket tegyen annak érdekében, hogy a grúz elnök és társai háborús bűnök elkövetése miatt bíróság elé álljon.
A katonai konfliktusban 1600 ember vesztette életét és több mint 30 ezren elmenekültek.
