A Karabah miatt Örményország és Azerbajdzsán közötti viszály a posztszovjet térség egyik legrégibb, úgynevezett befagyott konfliktusa, s Moszkva, illetve személy szerint Dmitrij Medvegyev orosz államfő a 2008-as orosz-grúz háború után kezdett intenzíven foglalkozni e konfliktus megoldásával: kitartó erőfeszítéseinek következő állomása a pénteki kazanyi hármas csúcs. Az orosz-grúz háború után a Nyugat azzal vádolta Moszkvát, hogy saját céljai érdekében használja ki a volt Szovjetunió területén meglévő befagyott konfliktusokat. Ilyen volt ugyanis az orosz-grúz háború kiváltó oka: Abházia és Dél-Oszétia de facto rég elszakadt Grúziától, s az utóbbi megtámadta a szakadár területeket, amelyeknek Moszkva katonai segítséget, majd elismerést nyújtott.
Ezt követően Oroszország rendezni akart legalább egyet a több hasonló konfliktus közül, s előbb a Dnyeszteren túli terület kérdését tűzte napirendre, de nem sikerült gyors előrelépést elérnie: ekkor fordult Medvegyev figyelme a karabahi konfliktus felé.
A probléma 1988-ban kezdődött, amikor a Hegyi-Karabah Autonóm terület parlamentje a Szovjetunió, valamint Azerbajdzsán és Örményország vezetéséhez fordulva kérte, hogy a zömmel örmények lakta területet Azerbajdzsántól csatolják Örményországhoz. A Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetése elzárkózott ettől, s ennek nyomán zavargások törtek ki, és mind az örmények, mind pedig az azeriek elleni pogromokat hajtottak végre Jerevánban és a karabahi Sztyepanakertben.
Az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság és a Hegyi-Karabah Autonóm Terület hatóságai 1989 decemberében közös határozatot írtak alá, amelynek értelmében Karabah csatlakozott Örményországhoz, amire Azerbajdzsán a karabahi határt kezdte lőni.
1990 januárjában a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa rendkívüli helyzetet hirdetett a konfliktusövezetben. A szovjet fegyveres erők egészen 1991 augusztusáig részt vettek a szemben álló felek lefegyverzésében, akkor azonban Moszkvában puccs történt, és megkezdődött a Szovjetunió széthullása.
Sztyepanakertben 1991. szeptember 2-án kikiáltották a Hegyi-Karabah Köztársaságot. Ezt Baku nem ismerte el. Az Azerbajdzsán, valamint az Örményország által támogatott Karabah között ezt követően megkezdődött háború különböző becslések szerint 15-25 ezer ember életét oltotta ki, 25 ezren sebesültek meg, több százezer ember elmenekült lakhelyéről.
1994 májusában fegyverszünet jött létre, amelynek nyomán Azerbajdzsán gyakorlatilag elvesztette az ellenőrzést Hegyi-Karabah felett. Azóta Azerbajdzsán és Örményország között folynak a tárgyalások a konfliktus békés rendezéséről az Oroszországot, Franciaországot és az Egyesült Államokat tömörítő úgynevezett Minszki csoport közvetítésével.
A Dmitrij Medvegyevvel 2008 novemberében tartott első hármas csúcs óta további hét hasonló találkozót tartottak, így a kazanyi a kilencedik alig három év alatt. Az orosz fél az intenzitást azzal indokolja, hogy a Kaukázuson túli terület békéje Oroszországnak messzemenően érdekében áll, és ezért mindaddig folytatja az erőfeszítéseket, amíg eredményre nem vezetnek.
Megfigyelők arra is rámutatnak, hogy Medvegyev számára elnöksége alatt e konfliktus megoldása lenne az egyik legnagyobb külpolitikai siker.
Az orosz fél rendkívül derűlátóan tekintett a csúcs elé, s elő is készített aláírásra egy dokumentumot, amely az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet 2007-ben tartott madridi konferenciáján elfogadott elveken nyugszik, s amely menetrendet adna a rendezéshez. A dokumentum részleteit az utolsó pillanatig szigorú titoktartás övezte, de a tárgyalásokon részt vevő egyik diplomata annyit elmondott: az a lényege, hogy most mindkét fél feltétel nélkül elfogadja a madridi elveket.
Ettől ugyan eddig mind Azerbajdzsán, mind Örményország elzárkózott, de diplomáciai források szerint Medvegyevnek a márciusban Szocsiban tartott legutóbbi hármas csúcson mindkét partnerét sikerült meggyőznie erről.
