Értékes történelmi dokumentumokat, köztük II. Katalin cárnő levelét adta vissza az Egyesült Államok Oroszországnak csütörtökön. A történelmi értéket képviselő rendeletek, levelek az 1990-es években tűntek el a szentpétervári orosz történelmi archívumból, valamint a hadtörténeti archívum irodalmi és művészeti gyűjteményéből. A nyolc dokumentum között megtalálhatók I. Pál, II. Sándor és II. Miklós cár rendeletei, és visszatért Oroszországba II. Katalin cárnő Mihail Kahovszkij grófnak írt levele is.
Lerombolták Szentpéterváron azt a közfürdőt, ahol a legenda szerint maga Vlagyimir Iljics Lenin is megfordult 1917-ben: a helyi kommunisták kedden tiltakoztak a történelmi műemlék elpusztítása ellen. Az 1834-ben épített nyilvános fürdőt annak ellenére bontották le, hogy még a város előző vezetése megtiltotta azt - kifogásolta Szergej Malinkovics, az orosz kommunisták helyi és regionális vezetője. "Vlagyimir Iljics Lenin 1917 augusztusában fürdött itt, mielőtt Finnországba utazott" - állította a kommunista politikus hozzátéve, hogy a város vezetésénél is szándékukban áll tiltakozni. A fürdőt, amely az egykori orosz birodalmi főváros északi területén volt, néhány éve már bezárták. Akkor az volt a szándék, hogy felújítják. A tervek szerint idén májusban kellett volna újra megnyitni. Műemlékvédők az elmúlt években komolyan bírálták Szentpétervár vezetését a cári birodalmi központ építészeti együttesét veszélyeztető tervek jóváhagyása miatt. Az Élő város helyi társadalmi szerezet szerint több mint száz történelmi épületet bontottak le eddig Szentpéterváron.
Nagy Péter orosz cárról sok jót jegyeztek fel, de hogy 287 évvel a halála után a magántitok védelmezőjének a szerepét is be fogja tölteni, azt eddig kevesen gondolták. Márpedig ez történt: a Szentpétervári Állami Egyetem rektora rá hivatkozva tagadhatja meg, hogy számot adjon jövedelméről. A rektornak, mint kiemelt állami intézményt vezető személynek egy a korrupcióellenes harc jegyében fogant elnöki rendelet értelmében jövedelembevallást kellene készítenie és nyilvánosságra hoznia, de hála a néhai cárnak, mentesül ettől. Mint a szentpétervári ügyészség a Transparency International orosz részlegét irányító Jelena Panfilova megkeresésére közölte, a Szentpétervári Állami Egyetemet 1724-ben Nagy Péter alapította, ezért az egyetemre nem vonatkozik az Oroszországi Föderáció által alapított intézményekre nézve kötelező rendelet - írta a lenta.ru internetes hírportál. A korrupcióellenes szervezet megbízottja, aki korábban hasonló választ kapott az orosz oktatási minisztériumtól és magától a Szentpétervári Egyetemtől is, természetesen fel van háborodva. "Ez a jogi normák és a törvények felsőbbségének kigúnyolása, s az enyém is. Nem hagyjuk annyiban" - írta Facebook-oldalán Panfilova.
A volt Szovjetunió különböző régióiban elkészítik és kiadják az Emlékezet könyveit a politikai megtorló intézkedések áldozatairól. Ezek a könyvek alapvetően rövid életrajzi igazolásokat tartalmaznak az agyonlőtt, lágerekbe hurcolt, erőszakkal a munkatelepekre deportált, munka-seregekbe mozgósított emberekről. Ezek az igazolások emberek százezrei számára szükségesek, mind országunkban, mind a világ más országaiban, ahol honfitársaink élnek, azért, hogy egyáltalán bármilyen értesülést szerezhessenek rokonaik sorsáról. Szükségesek a történészek, a tájkutatók, a tanárok, az újságírók számára. De még ha tartalmazza is egy ember életrajzi adatait valamelyik Emlékezet könyve, nagyon nehéz erről tudomást szerezni: ezeket a könyveket rendszerint alacsony példányszámban (100-1000) adják ki és eladásra szinte nem is kerülnek. Még Oroszország fő könyvtáraiban sem található meg a kiadott martirológiák teljes gyűjteménye. Annak érdekében, hogy megőrizzük az áldozatok emlékét és segítsünk az embereknek felidézni családjuk történetét, a „Memorial” Társaság 1998-ban elkezdte egy egységes adatbázis létrehozását, összegyűjtve a már megjelent, vagy még csak megjelentetésre előkészített regionális Emlékezet könyveinek információit.
A SZU-ban végbement tömeges politikai megtorló intézkedések áldozatai között a lengyelek alkották az egyik legnagyobb létszámú nemzeti csoportot. E csoporthoz sorolhatjuk a más nemzetiségű lengyel állampolgárokat is, akik a háború előtti lengyel állam határai között éltek. A moszkvai „Memorial” Társasághoz* évente levelek százai érkeznek be lengyelországi állampolgároktól, azzal a kéréssel, hogy legyünk segítségükre abban, hogy igazoló dokumentumokat kaphassonak arról, hogy ők maguk (vagy családtagjaik) megjárták a SZU börtöneit, lágereit és munkatelepeit, működjünk együtt az információk keresésében elhunyt és nyom nélkül eltűnt hozzátartozóikról. Oroszország és más volt szövetségi köztársaság központi és regionális levéltárainak tucatjaiba küldjük a konkrét személyek sorsával kapcsolatos megkereséseket. Hozzáfogva ehhez a munkához, nagyon gyorsan megértettük, hogy e munka effektivitása – vagyis a pozitív válaszok aránya, s azok tartama – jelentős mértékben függ attól, mennyire kompetensek megkereséseink. Ezzel kapcsolatosan, elengedhetetlenül szükségessé vált a lengyelek ellen a SZU-ban lefolytatott politikai megtorló kampányoknak, mint történelmi jelenségnek a tanulmányozása. Pontosan ez az égetően fontos szükségesség volt az indítóoka sok, a jelen gyűjteményes kiadványban bemutatott munkának.
A tűzijáték Oroszországban, Nagy Péter korai gyermekéveiben jelent meg. A XVII. század utolsó harmadában, a ritkán idelátogató külföldiek rendeztek szórakoztatás céljából tűzijátékot, hogy elkápráztassák az orosz udvart. Oroszhonban a tűzijátékokat ’tüzes mulatságoknak’ nevezték, amely elnevezés pontosan tükrözte azoknak akkori, szórakoztató jellegét. Arról, mennyire ritka és felettébb szokatlan volt az ilyesféle látványosság, a következő mulatságos történet szól. 1675-ben, átutazóban Velikij Usztyugon, Klenk, holland követ, tűzijátékot rendezett a folyóparton. Ám a látványosság megtekintésére összegyűlt lakosok a tűzijáték rakétáit ördögi tüzes kígyóknak vélték, s félelmükben vad jajveszékeléssel és kiabálással szétfutottak. A nézők reakciója pont ellentétes volt azzal, mint, amit egy ünnepi mulatsággal kapcsolatban várni lehetett volna. Mit lehetett tenni, a kezdet mindig nehéz… De megvolt a kezdet. Tűzijátékok első hazai szervezésére a XVII. század utolsó évtizedében került sor, már az ifjú Péter uralkodásának kezdetekor.
A „Narodnaja Volja”* csoport sorsa kétszeresen tragikus: mint alanyát a történelemnek, először a cárizmus egymást követő represszív intézkedései sújtották (áldozatul esett tagjainak száma - kiket felakasztottak, agyonlőttek, börtönbe vetettek, kényszermunkára hurcoltak - megszámlálhatatlanul sok), majd pedig, immár mint tárgyát a történelemnek, sújtják a történészek és publicisták elfogult, tüskés ítéletei, egészen napjainkig. Valamennyi bírálója - cári, szovjet és posztkommunista - terroristák csoportjaként tünteti fel a „Narodnaja Voljá”-t, amely főképpen a II. Sándor elleni merénylettel foglalatoskodott. Így vélekedtek még egyes komoly történészek is (M. Ny. Pokrovszkij, M. V. Nyecskina), nem beszélve az immár nagyszámú zsurnalisztáról, akik dilettáns módon eltúlozzák manapság ezt a szemléletet. Immár régóta mindenki számára elérhető a források széles köre, amelyek cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy a „Narodnaja Voljá”-nak sem programjában, sem tevékenységében, sohasem foglalta el a fő helyet a terror.
Arbeit macht frei? Interjú Leonyid Borodkin professzorral a láger-ökonómiáról
Írta: Zsemlye János Kategória: Történelem
- Van olyan álláspont, mely szerint a GULAG mechanizmusát azért gondolták ki, mert az országnak engedelmes, olcsó rabszolga-munkaerőre volt szüksége az iparosításhoz. A politika pedig, Sztálin ellenlábasainak és vetélytársainak eltávolítása, csupán mellékes szerepet játszott. Ön egyetért ezzel a véleménnyel?
Leonyid Borodkin*: - A GULAG létrejöttének oka kettős: politikai és gazdasági, ezeket nem lehet szétválasztani. Az 1936-38-as évek hangos politikai folyamatait, a régi bolsevik gárda és az értelmiség megsemmisítését az a törekvés diktálta, hogy a társadalomba beleoltsák a félelmet a rendszerrel szemben; ez megkönnyítette az irányítást felette. Ily módon a represszió részben hatalomtechnikai jelenség volt. Ám azután, hogy a nép ellenségeit szállító futószalag teljes kapacitással kezdett dolgozni, felmerült a kérdés, hogy mi legyen ezzel a hatalmas embertömeggel. Még 1924-ben elfogadták az OSZSZSZK javító-nevelő kódexét, amely kimondta: „Valamennyi javító-nevelő intézmény köteles az ott fogva tartottak munkájával fedezni önköltségeit, nem tévesztve szem elől ugyanakkor a nevelési célokat.” Vagyis voltaképpen a kezdetektől fogva arról volt szó, hogy az egész büntető-szisztémát bekapcsolják az ország gazdaságába. A GULAG, mint olyan, 1930-ban jött létre, addig a Szovjetunióban egyetlen láger volt, a Szolovki-szigeteken.
A 70 évvel ezelőtti katonai parádéra emlékezve korabeli haditechnikai eszközök és korhű egyenruhába öltözött katonák vonultak fel hétfőn a moszkvai Vörös téren. A Nagy Honvédő Háborúban bevetett haditechnikát kedvelők nagy örömére ismét láthatóak voltak a népnyelvben "Katyusáknak" nevezett BM-13-as rakéta-sorozatvetők, valamint a T34-es tankok, a GAZ-67-esek és még számos idős harci jármű. A különböző csapategységeket és a történelmi eseményt felelevenítő életképeket 7 ezer katona, kadét és számos ifjúsági hagyományőrző csoport mutatta be. A felvonulók között a történelmi esemény még élő résztvevői is ott voltak a Vörös téren. 1941. november 7-én gyakorlatilag a Moszkva védelmére érkezett csapatok, a 20 ezer katona egyenesen a Vörös térről indult a frontra, amely akkor csupán 13 kilométerre volt a fővárostól. Az akkor harcoló veteránok közül negyvenketten, akik 70 évvel ezelőtt még ott masíroztak a frontra menők között, hétfőn katonai dzsipekről integettek a nézőknek.
Heves vita dúl lengyel és orosz történészek között arról, hogy párhuzamba lehet-e állítani az 1940 tavaszán Katynban (Katiny) és más helyszíneken a szovjet belügyi rendőrség (NKVD) által kivégzett lengyel hadifoglyok, illetve az 1920-as, lengyel győzelemmel végződő lengyel-bolsevik háború járványok áldozatául esett orosz hadifoglyainak sorsát. Varsóban kedden nemzetközi konferenciát rendeznek "Az 1920-as háború hadifoglyai - történelmi vita a jövőre gondolva" címmel. Nem szaktudósok szokásos eszmecseréje lesz ez, hanem komoly vita színtere - írta a Rzeczpospolita című lengyel lap. Meghívták a konferenciára a téma legnevesebb orosz szakértőjét, Gennagyij Matvejevet, a moszkvai Lomonoszov Egyetem professzorát, aki nemrég váratlanul jelentősen módosította álláspontját a kérdésben.
