Életének 87. évében Szentpéterváron elhunyt az orosz balettművészet legendás alakja, Borisz Bregvadze - írja a Fontanka.ru orosz hírportál. Borisz Bregvadze 1926. március 19-én született Szaratovban. Balett-tanulmányait szülővárosának színművészeti intézetében végezte, majd 1946-ig a szaratovi opera- és balett-társulat tagja volt. 1947-től húsz éven át a leningrádi Kirov Színház (Mariinszkij Színház) társulatának volt a tagja. 1961-től Borisz Bregvadze a leningrádi Vaganova táncművészeti főiskola tanára, három évvel később a balettművész létrehozta Leningrádi Kulturális Egyetem táncművészeti tanszékét, amelyet élete végéig vezetett. Borisz Bregvadze emellett tanított Párizsban, Prágában, Helsinkiben, a Finn Nemzeti Operában, s két éven át, 1979-1980-ban a Magyar Állami Operaház vendégprofesszora volt.

A végtelen szabadság után vágyó sas és az orosz cárok udvari festője címmel - Zichy Mihály napok nyíltak hétfőn a Moszkvai Magyar Kulturális Intézetben. Budai Rita művészettörténész előadására megtelt az intézet Petőfi Sándor könyvtára. A kalocsai Tomori Pál Főiskola docense, Zichy Mihály festészetének egyik jeles szakértője a festő munkásságának jelentős szakaszáról, oroszországi kötődéseiről tartott előadást a moszkvai közönségnek. Zichy, az illusztrálás és a magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja előbb 1847-től 1874-ig élt és alkotott a cári Oroszországban, majd néhány éves párizsi és hazai megszakítással haláláig, 1906 március elsejéig élt és alkotott a cári Oroszországban. 1881-1882-ben Lermontov művei hatására elutazott a Kaukázusba, majd 1883-ban visszatért a cári udvarba. Szentpéterváron hunyt el 1906-ban, onnan szállították haza és helyezték örök nyugalomra a Kerepesi temetőben. Budai Rita elmondta: a gazdag Zichy életutat tanulmányozva érthetetlen számára, hogy az a forradalmi lélek, a hazafi, aki Párizsban radikális forradalmi képeket festett, miért tért vissza a cári Oroszországba, ahol még 30 évet eltöltött az udvar szolgálatában. A művészettörténész szerint bizonyára fellelhetőek lennének az okok Zichy levelezésében, amelyet eddig még nem dolgozott fel senki. Óriási munka vár arra, aki hozzáfog és persze támogatás kellene hozzá. Nemrég adta ki a Magyar Nemzeti Galéria Ferenczy Károly levelezését, amely 400 darabból áll és amelyet Budai Rita egy kollégájával közösen dolgozott fel.

Ma március 6-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Valentyina Tyereskova, az első nő és az első civil az űrben, aki 1963 júniusában a Vosztok-6 űrhajó fedélzetén három napon át keringett a Föld körül. Tyereskova a közép-oroszországi Bolsoje Maszlennyikovo faluban született, apja traktoros, anyja szövőnő volt. Ő is tizenhat éves korától a textilgyárban dolgozott, levelező úton szerzett pamutfonó technikus-technológusi szakképzettséget. Szabadidejében ejtőernyőzött és a Komszomol, a kommunista ifjúsági szervezet aktivistájaként társadalmi munkát végzett. Több mint százötven ugrás állt mögötte, amikor a helyi kollektíva űrhajósnak javasolta. A Szovjetunió akkoriban az űrverseny lázában égett, amelynek első szakaszában sorra aratta a győzelmeket az Egyesült Államok fölött. 1957-ben a szovjet szputnyik volt az első űreszköz, 1961-ben Jurij Gagarin személyében szovjet állampolgár járt először a világűrben és a szovjet vezetés azt is presztízskérdésnek tekintette, hogy a világ első űrhajósnője is szovjet legyen. Tyereskova több mint négyszáz jelentkező közül került az öt űrhajósnő-jelölt közé, akik mind gyakorlott ejtőernyősök, 30 évnél fiatalabbak, 70 kilogrammnál könnyebbek és 170 centiméternél alacsonyabbak voltak. Ellene szólt, hogy nem volt repülős gyakorlata, mellette viszont a proletár származás. Rossznyelvek szerint kiválasztásában a küldetésre nem kis szerepe volt későbbi férjének, Andrijan Nyikolajev űrhajósnak, ám a végső döntést maga a párt főtitkára, Nyikita Hruscsov hozta meg.

Az Európa Könyvkiadónak ítélte oda az Alapítvány az Orosz Nyelvért és Kultúráért és a Ruszisztikai Központ 2011-ben a fődíját, a Pro Cultura Hungaro-Russica Díjat "az orosz szépirodalom kortárs és klasszikus értékeinek a magyar kultúra részeként való terjesztéséért". Az Alapítvány az Orosz Nyelvért és Kultúráért és a Ruszisztikai Központ által 2007-ben alapított ruszisztikai díjakat idén ötödször adták át az ELTE Bölcsészettudományi Karán - tájékoztatta pénteki közleményében az MTI-t az alapítvány. A dokumentum szerint a Pro Cultura Hungaro-Russica Díjat 2007-ben Vass Lajos, az Operaház akkori főigazgatója, 2008-ban a Duna TV Filmszerkesztősége, 2009-ben Gothár Péter filmrendező, tavaly pedig Morcsányi Géza műfordító, dramaturg kapta.

Koncertsorozattal adóznak Liszt Ferenc munkásságának Szentpéterváron - adta hírül a Lityeraturnaja Gazeta. A Néva-parti nagyvárosban legutóbb október 27-én a Liszt-bicentenárium alkalmából rendezett nagysikerű zenei estet a magyar főkonzulátus. A helyszín a történelmi belvárosban lévő Vielgorszkij grófok Zeneszalonja volt, amely a XIX. század közepén az orosz cári birodalom fővárosának zenei életében központi szerepet játszott. Liszt Ferenc mellett olyan európai nagyságok is felléptek itt, mint Robert Schumann vagy Hector Berlioz. Liszt zongorajátékát 1842-es oroszországi koncertkörútja során kétszer is hallhatta a közönség a szentpétervári zeneszalonban, ahol az utóbbi időben rendszeresen tartanak hasonló zenei, irodalmi rendezvényeket. Az est keretében fiatal szentpétervári előadóművészek, valamint Krisztina Mahviladze, a Mihajlovszkij színház balerinája is fellépett. Házigazdaként Vlagyimir Gurkov zeneszerző méltatta Liszt szentpétervári szerepléseit, kötődését a városhoz.

Az oroszországi Kalinyingrádban éjfél után 2 perccel született meg hétfőn a Föld 7 milliárdodik polgárának tartott kisfiú. Az egészséges újszülött, aki a Pjotr nevet kapta szüleitől 3600 grammal és 50 centiméterrel éjfél után két perccel jött a világra - jelentette a Rosszija 24 hírcsatorna. A hírt megerősítette az ITAR-TASZSZ hírügynökség, amely szerint az orvosok és az ENSZ szakemberei rögzítették a születés tényét. Az immár háromgyermekes édesanyának helyi idő szerint délben átnyújtják az oklevelet, amely tanúsítja, hogy azon a napon született, amikor a Föld népessége 7 milliárdra nőtt.

Zenei maratonnal, hangversenyekkel, fesztivállal emlékeznek meg Oroszországban Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójáról. A moszkvai Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központban pénteken az intézet Liszt Ferenc Tükörtermében rendeznek koncertet a nemzetközi maraton keretében. A World Liszt Day alkalmából szombaton több helyszínen tartanak hangversenyt. Az Állami Tretyjakov Galéria ad otthont a Szerelmi álmok című hangversenynek, a nap folyamán több koncertet tartanak a fővárosi Ilja Glazunov nevét viselő képtárban, este pedig Liszt Requiemje hangzik el a moszkvai Péter és Pál katedrálisban.

Ki ne ismerné a látszateredményekkel való hivalkodás, a hazug propaganda jelképévé vált "Patyomkin-falu" kifejezést, vagy az 1905-ös oroszországi forradalom jelképévé vált lázadást a Patyomkin páncéloson. Mindkettő a 220 éve, 1791. október 16-án meghalt Grigorij Alekszandrovics Patyomkin orosz államférfi, hadvezér és diplomata nevét őrzi. Az MTVA-Sajtóadatbank portréja: Patyomkin 1739. szeptember 24-én született egyszerű katonatiszti családban a szmolenszki kormányzóság Csizsovo nevű falucskájában. Tizenhat évesen felvették a gárdába, majd a moszkvai egyetem gimnáziumába, ahonnan négy év múlva kizárták. Karrierje mégsem bicsaklott meg, mert 1762-ben részt vett a II. (Nagy) Katalin cárnőt trónra juttató palotaforradalomban. Rögtön gárdahadnagyi rangot kapott, majd miután a török elleni háborúban vitézségével felkeltette a cárnő figyelmét, a jó kiállású, vonzó férfi tábornok, gróf és a cárnő főhadsegéde lett. Mindenki tudta, hogy mindehhez az "ágycsatában" is kiválóan kellett teljesítenie, mindenekelőtt kiütnie a nyeregből az aktuális szerető Orlov grófot. Ez nem ment simán, Orlov féltékenységében előbb félholtra verette riválisát, majd játék közben egy biliárddákóval kiszúrta annak egyik szemét.

Sárközy Pálnak, a francia államfő édesapjának, valamint alkotótársának, Paul Hornungnak a közös festményeiből nyílt kiállítás a hétvégén Moszkvában Oroszország párizsi nagykövetsége, az Orosz Művészeti Akadémia és a budapesti Abigail galéria közös szervezésében, Mihail Svidkoj, az orosz államfő nemzetközi kulturális ügyekben illetékes különmegbízottja védnökségével. Az érdekes képek alapját Sárközy Pál hagyományos technikával festi, Werner Hornung számítógépes grafikus, számos díj kitüntetettje pedig ezeket számítógépen dolgozza fel, majd ezt esetenként újabb hagyományos kiegészítés és újabb digitális feldolgozás követi. A műfaj digitális képzőművészetnek nevezendő a kiállításnak helyet adó moszkvai galéria szerint, a dadaizmus, a szürrealizmus és a francia szimbolizmus hagyományait viszi át a pop art szellemében a legkorszerűbb technológiák területére. "Ezek a képek nem valószínűtlen dolgokat ábrázoló, szürrealista, vagy  jelképes jellegű fotók, hanem a század dokumentumai, amelyek a korszerű technológiák felszabadító erejéről szólnak" - áll az ismertetőben.

Tizenkét teve is áthalad a tű fokán egy orosz "mikroművész" alkotásában. Anatolij Konyenko egy egész sivatagi karavánt jelenített meg egy tű fokában: mikroszkópot használva alkotta meg művét. A körképnek "otthont" adó tű foka, illetve lyuka negyed milliméter "magas". Konyenko egyéb híres művei közé tartozik a világ legkisebb akváriuma. Felöltése nem szabadítja el a vízszámlát, mivel 2 teáskanálnyi víz elég a teljes vízcseréhez, amelyet injekcióstűvel végez Konyenko. A mini "halvitrin" hüvelykujjbegynyi: 3 centi széles, 24 milliméter magas és 14 milliméter "mély". Immár két lakója van - kezdetben csak egy volt -, a hallak "berendezése" pedig vízszűrő mellett parányi kavicsokból - több színben -, csipetnyi homokból és falatnyi hínárból áll.

Sztálin halálától a gorbacsovi időkig játszódik Ljudmila Ulickaja új regénye, az Imágó, amelyet az orosz író szerda este 6 órakor személyesen mutat be a fővárosi Puskin moziban, majd dedikálja is művét. A mintegy hatszáz oldalas, a Magvető Kiadónál megjelent regényen az írónő 2006-ban kezdett dolgozni, és mint az MTI-nek elmondta, nagyon kemény munka van mögötte. Ljudmila Ulickaja beszámolt arról, hogy a könyv Oroszországban 2010 végén jelent meg Zöld sátor címmel. A magyar és az orosz kiadás közötti címbeli különbségnek prózai oka van, oroszkiadójában senki nem ismerte a imágó szó jelentését. "A regény Zöld sátor munkacímen készült, ez a fejezet készült el ugyanis először. Amikor kiderült, hogy senki nem ismeri a kifejezést, inkább visszatértem ehhez" - fogalmazott Ljudmila Ulickaja.

Hozzátette: mivel ma már számos országban jelennek meg kötetei, csak ritkán tud személyesen jelen lenni a bemutatókon, Magyarország azonban nagyon kedves számára. "Ide mindig szívesen jövök. Nagyon jó kapcsolataim alakultak itt ki, és nemcsak a kiadómmal, hanem az olvasókkal is" - nyilatkozta a Booker-díjas alkotó, majd elismerően szólt arról, hogy kevesebb mint egy év alatt készült el a magyar fordítás.
A regény cselekménye Sztálin halálától a gorbacsovi időkig húzódik, és mint az írónő fogalmazott, szereplői többségében valós és ismert személyiségek. "Vannak olyanok, akik a saját nevükön szerepelnek, hiszen nélkülük elképzelhetetlen a korszak. Mások történetét átírtam, módosítottam, ilyenkor általában más nevet is kaptak" - magyarázta Ljudmila Ulickaja.
Felidézte, tízéves volt Sztálin halálakor és leginkább arra emlékszik, mennyire különbözőképp reagáltak a hírre az orosz emberek. "Először az jut eszembe, hogy az iskolában mindenki sírt az iskolaigazgatótól az úttörőcsapat vezetőjéig, én pedig csak álltam az iskolai tömegben, és nagyon idegenül éreztem magam. Körbevett valami nagy érzelem, amihez képtelen voltam viszonyulni. Majdhogynem irigyeltem azokat, akik sírni tudtak. Valószínűleg ez volt az utolsó alkalom, amikor az nyomasztott, hogy nem tartozom a tömeghez" - fogalmazott.
Mint mondta, családja mély hallgatásba burkolózott a halálhír után. "A csönd érthető volt, az egyik nagyapám még börtönben volt, a másik épphogy szabadult" - jegyezte meg az alkotó, aki maga is Szibériában, Jekatyerinburgban született, ide száműzték ugyanis a családját. "Anyám a hajamat fonta, én pedig épp reggeliztem, amikor bemondták, hogy a nagy Sztálin beteg. Ez persze azt jelentette, hogy már meghalt. Megjegyeztem, hogy biztos valami influenzajárvány ütötte fel a fejét, mire anyám durván megrántotta a hajamat. Szabadgondolkodó kislány voltam már akkor is - ezek szerint" - tette hozzá. Kitért arra is, hogy a diktátor "grandiózus" temetésekor nagyon sokan összetaposták egymást a tömegben, köztük meghalt egy, a házukban lakó kamasz fiú is.
Mint fogalmazott, a kötet nem a legsötétebb diktatúra idejét idézi fel, hanem az azt követő sivár hétköznapokat, az ellenzéki törekvéseket. Szerinte az orosz társadalom a világháború után két évig eufórikus állapotba került, amelyet a háborús győzelem indokolt. "1947-ben történt az első sokk, amikor az addig a moszkvai pályaudvaron kéregető háborús rokkantak egyik napról a másikra eltűntek. Kiderült, börtönbe zárták őket" - emlékeztetett Ljudmila Ulickaja, aki szerint míg korábban a diktatúra megindokolta lépéseit, ekkor mélyen hallgatott, hiszen háborús hősöket tüntetett el, nem a "nép ellenségeit".
"Érthetetlen, de Oroszországban ma is sok sztálinista van, sőt egyre több. Mintha újraszülettek volna és nem látják, nem foglalkoznak azzal, hogy a sztálinizmus milyen eredményeket szült. Pedig vannak köztük okos emberek" - fogalmazott. Az írónő a történelmet egy elefánthoz hasonlította, amelyet vak emberek próbálnak leírni, milyen. "Arra a keleti viccre gondolok, amikor tíz vak embert odavezetnek egy elefánthoz, és mindegyik megpróbálja elmondani, milyennek találja. Van, aki az ormányát tapogatja, ő hosszú kecses állatnak mondja, mások a lábát, ők pedig vaskosnak, tömzsinek. Hát így vagyunk a történelemmel is, mindenki vak lesz, amint elkezd vele foglalkozni" - vélekedett.
Arra a kérdésre, hogy vajon ma be tudja-e tölteni azt a szerepét a művészet, amelyet egykor a diktatúrában, Ljudmila Ulickaja azt felelte, hogy akárhogy is alakul a történelem, a művészetek és a tudomány az emberiség legnagyobb vívmányai. Az írónő elmondta, jelenleg egy 15. században játszódó filmforgatókönyvön dolgozik. Ebből idézte fel a szerzetesek párbeszédét, akik egy ikon megrendeléséről vitatkoznak. "Minden eltűnik, mi is, talán a könyvek is, amiket másolunk, de a művészet maradandó" - fogalmazott.

Imágó című regénye magyar kiadásának bemutatója alkalmából Pécsen, Debrecenben és Budapesten is megfordul szeptemberben Ljudmila Ulickaja orosz írónő. Ljudmila Ulickaja szeptember 9-én a Pécsi Íróprogram vendégeként látogat a baranyai városba, majd 12-én a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán, 14-én pedig a budapesti Puskin mozi Metropolis termében találkozhatnak vele magyar rajongói. Goretity József, az Imágó fordítója az MTI-nek elmondta, az írónő legújabb regénye három művészember - egy költő, egy zenész és egy fotográfus - sorsát követi végig a szovjet történelem négy évtizedén keresztül: Sztálin halálától (1953) a peresztrojka időszakáig, 1992-ig.

Rekonstruálják Andrej Rubljov orosz ikonfestő arcvonásait, akinek földi maradványait a moszkvai Andronyikov kolostor átépítésekor tárták fel. Andrej Rubljov életéről nagyon keveset tudni, valódi keresztneve is ismeretlen, hiszen megvált tőle, amikor belépett a szerzetesrendbe. Az 1370-es évek végén született, egyes források szerint a Moszkvai Nagyfejedelemség területén, más adatok szerint Novgorodban. Az első írásos említés Andrej Rubljovról 1405-ből származik, amely szerint Feofan Grekkel (Theophanész 1340-1405), a neves görög ikon- és kódexfestővel együtt kapott megbízást a Blagovescsenszkij (Angyali üdvözlet) székesegyház ikonosztázának elkészítésére.

A világ egyik legidősebb asszonya az Uralban él, papírjai alapján 1890-ben született, de hivatalosan nem lehet tudni, hogy pontosan mikor, mert születési helyén elveszett az anyakönyve. Még az meglehet, hogy ő a Föld legidősebb lakója. A Komszomolszkaja Pravda című orosz lap riportja szerint Habibamal Bikmuhametova Cseljabinszk megyében, Karagajkul településen él, ahová akkor költözött, amikor 16 éves korában férjhez ment. Jó húsz éve egyik unokájánál lakik, aki maga is hatvanéves. Mindent tud, amit arrafelé egy nőnek tudni kell: csontkovácsolással foglalkozott, szüléseknél segédkezett, füvekkel gyógyított, és a falubeliek szerint a rontást is le tudja venni az emberekről. Férje és legidősebb fia a háborúban meghalt; többé nem ment férjhez, hat gyerekét egyedül nevelte fel. Ma is egész jól elvan, megfelelő az étvágya, de megtart minden böjtöt.

Jurij Ljubimov, a híres moszkvai Taganka színház igazgató-főrendezője, aki múlt héten benyújtotta lemondását, családjával együtt hétfőn elhagyta Oroszországot, és Magyarországra utazott - jelentette az Interfax hírügynökség. Ljubimov azután adta be lemondását, hogy a társulat színészei egy prágai vendégszereplésen megtudták, hogy a színháznak honoráriumot is fizettek az ottani fellépésekért, s kérték belőle a részüket.

Makk Károly zsűritagként vesz részt a csütörtökön kezdődő 33. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon, amelynek versenyprogramjában Elek Judit Visszatérés - Retrace című filmjét is vetítik. Az A-kategóriás filmfesztivál nemzetközi zsűrijét idén Geraldine Chaplin vezeti - tájékoztatta az MTI-t a Magyar Filmunió sajtóirodája. Az öttagú grémium munkájában Makk Károly filmrendező mellett Amos Gitai izraeli és Nyikolaj Dosztal orosz rendező, valamint a sevillai filmfesztivál igazgatója, Javier Martín-Domínguez vesz részt. A zsűri ítéli oda a július 2-án záruló filmmustra díjait, amelyek Moszkva védőszentjét, Szent Györgyöt mintázzák.

Műholdas telefont kapnak a csukcsföldi rénszarvastenyésztők, hogy szélsőséges helyzetekben is kapcsolatban tudjanak maradni a külvilággal, s erre a célra a Csukcsföldi Autonóm Terület hatóságai több mint 60 millió forintnak megfelelő összeget költenek. Száz ilyen berendezést vásárolnak, és ez annyit jelent, hogy minden nomád életmódot folytató brigádra, valamint két brigádhoz egy járműre jut egy műholdas telefonkészülék. A készülékek árában 500 percnyi ingyenes beszélgetés is foglaltatik, ami az illetékesek becslése szerint körülbelül egy évi kommunikációra elegendő.

Larisza Trojeva jakutföldi lakos a hajával húzta öt méteren át a Viktor Rukavisnyikov 30 tonnás hajót - jelentette be a jakutföldi közlekedési minisztérium pénteken. A közlemény szerint ez csak főpróba volt: Trojeva pénteken este kísérletet tesz, hogy szintén a hajánál fogva elvontassa a Gyemjan Bednij tízezer tonnás hajót a Léna folyón.