Ukrán szakértő: Magyarország kész leszakítani egy darabot Ukrajnából

0

Magyarország leplezetlenül Kárpátalja annektálására készül. Erről Pavel Gricenkó, az Ukrán Tudományos Akadémia ukrán nyelvtudományi intézetének igazgatója beszélt a ZIK tévécsatorna egyik műsorában.

- Hirdetés -

Elmondása szerint Magyarország nyíltan támogatja diaszpóráját. Egyszersmind azt követeli a Verhovna Radától (az ukrán parlamenttől), hogy az ne helyezze hatályon kívül a magyar nyelvnek regionális státuszt biztosító törvényt.

„Ma idelátogatott a másik ország nagykövete, és a magyar közösség előtt – noha jól tudta, hogy hallják, ismerik – nem rejtve véka alá szavait, kijelenti: „Ezt a törvényt (mármint a magyar nyelv regionális státuszának megszüntetéséről intézkedő törvényt – a fordító megjegyzése) nem szabad elfogadni, ne fogadják el ezt a törvényt! Maradjon továbbra is érvényben a Kivalov-Kolesznyicsenkó féle törvény. Mert én Magyarország képviselője vagyok, a Nagy Magyarországot akarom. És, Orbán Viktorral egyetemben, rajta leszek majd azon, hogy Kárpátaljának ez a darabja Nagy Magyarországhoz kerüljön”idézi a szakértőt a PolitNavigator.

Nem titkolják, hogy megrendezték a határon túli összmagyarság kongresszusát, méghozzá Románia területén. Nem rejtik véka alá ezt az elképzelésüket. A mi parlamenti képviselőink pedig mit mondanak minderre? „Nem, nem szabad bántanunk a magyarokat!” Álljon meg a menet – kiket is bántunk mi?

- Hirdetés -

Ha úgy vesszük, a magyarok több joggal is rendelkeznek. A bolgároknak, például, nincs egyetemük – miközben van magyar egyetem Kárpátalján. Még Besszarábia (1), Bukovina románjai (2) is jobban beintegrálódtak Ukrajnába. Legalábbis ami azt illeti: ha ukránul szólsz hozzájuk, ők tüstént átváltanak ukránra. (3)

Néhány éve az egyik ukrán tévécsatorna filmet forgatott a magyar határhoz közeli, magyarlakta Csonkapapi településen, „Az ICTV stábja talált egy kárpátaljai falut, ahol nem tudnak ukránul” címmel:

Arról van most szó – mondja Gricenkó –, hogy Ukrajna egy újabb részének, Kárpátaljának az elcsatolása van folyamatban.

MEGJEGYZÉSEK:

(1) Besszarábia a középkori Moldovai Fejedelemség keleti, a Prut és a Dnyeszter között elterülő része. Az 1806 és 1812 közötti, orosz győzelemmel végződött orosz-török háborút lezáró bukaresti béke Oroszországnak juttatta az addig a Porta uralma alatt senyvedő, a portyázó krími tatárok által rendszeresen feldúlt tartományt. (Oroszországnak jó esély volt egész Moldovát felszabadítania a török uralom alól, ám a Napóleon készülő támadásáról szóló hírek hatására Szentpétervár kénytelen volt sietve békét kötni.) Kihasználva az 1917-es forradalmat kísérő zűrzavart, Románia (német áldással) 1918. január-februárjában lerohanta és elfoglalta, majd március végén be is kebelezte Besszarábiát. 1940. június végén – a szovjet kormány ultimátumára (és Hitler tanácsára) – Románia átadta a 22 éve megszállt területet. A létrehozandó új szovjetköztársasághoz átcsatolták az addig Ukrajnához tartozó, a Dnyeszter bal partján lévő moldáv autonóm köztársaságot. Kárpótlandó az ukránokat a területi veszteségért, a szovjet kormány cserében átadta az addig Besszarábiához tartozó Észak-Bukovinát, illetve a mai Ogyessza megye jó részét. Ezt a részt nevezik most Ukrajnában Besszarábiának.

(2) Az ismételt román annektálási törekvések ellen, függetlenségük védelmében elkeseredett harcot vívó moldávok tagadják, hogy románok lennének – ők magukat különálló népnek tekintik. Szerintük Bukovinában és Besszarábiában moldávok (és nem románok) élnek.

(3) Néhány éve az egyik ukrán tévécsatorna filmet forgatott a magyar határhoz közeli, magyarlakta Csonkapapi településen, „Az ICTV stábja talált egy kárpátaljai falut, ahol nem tudnak ukránul” címmel. Egy fiatal tudósító járja végig a falu főutcáját, ukránul szólongatva meg az embereket, de szavait sehol sem értik. (Nincs több szerencséje az orosszal sem.) A fiatalok sem, akik lényegében szóba sem állnak vele, csak félvállról vetik oda: nem értik, mit mond. Végül a falu boltja előtti asztalnál talál néhány ukrán atyafit. Akik elmondják: a magyarokkal nincs bajuk, nem bántják őket – de a fiatalság az istennek sem hajlandó ukránul tanulni. Az eladónő tört oroszsággal válaszolgat (társai még annyit sem tudnak). Sem ő, sem kolléganői nem ismerik a már a szovjet időkben is elterjedt, minden élelmiszerboltban kapható volt édes túrót, a szirnyikit.

Csikós Sándor

Akár ez is tetszhet