Szakértő: a II. vatikáni zsinat óta várt és szervezett egyházfői találkozó lesz pénteken

0

A II. vatikáni zsinat végén, 1965-ben vonta vissza kölcsönösen a római katolikus és az ortodox egyház egymás kiközösítését, azóta tervezik a pápa és a legnagyobb ortodox közösség vezetője, az orosz pátriárka pénteken megvalósuló találkozóját – mondta el Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának (PPKE HTK) tanszékvezető egyetemi tanára az MTI-nek. Ferenc pápa február 12. és 18. közötti mexikói látogatása előtt, a havannai José Martí Nemzetközi Repülőtéren találkozik majd az orosz ortodox egyházfővel, Kirill pátriárkával.

- Hirdetés -

Kránitz Mihály ismertette: VI. Pál pápa és I. Athénagorasz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka első, 1964-es találkozója óta viszonylag rendszeres a kapcsolat a mindenkori pápa és a mindenkori konstantinápolyi pátriárka között, ugyanakkor az orosz ortodox pátriárkával eddig minden találkozási kísérlet meghiúsult.

Szent II. János Pál pápasága alatt például még Magyarország, egészen pontosan a Pannonhalmi Bencés Főapátság is szóba került mint lehetséges találkozási hely, hiszen az apátságot még az 1054-es egyházszakadás előtt alapították. Ezt követően, 1997-ben majdnem sikerült találkoznia II. János Pálnak és II. Alekszij pátriárkának Bécs mellett, a heiligenkreutzi ciszterci apátságban. Ekkor annyira biztosra lehetett venni az eseményt, hogy az annak emléket állító képeslapokat is kinyomtatták, rajta a két egyházfő arcképével és a találkozó dátumával. Végül ez a találkozó sem jött létre az orosz ortodox legfelsőbb egyházi szervezet, a szent szinódus ellenállása miatt. A kudarc hátterében valószínűleg II. János Pál lengyel származása és a terhelt lengyel-orosz múlt is jelen lehetett – tette hozzá a PPKE HTK tanszékvezető tanára.

- Hirdetés -

Kránitz Mihály beszélt arról is, hogy a pénteki találkozó helyszíne remek választás, hiszen senkit sem sért, azt pedig “akár a Jóisten humorának is betudhatjuk, hogy az oly régóta várt találkozó egy híresen egyházellenes országban valósul meg” – fogalmazott. A találkozó komolyságát jelzi, hogy egy dokumentumot is aláírnak majd. Emellett szimbolikus jelentőségű is a pápa és a legnépesebb ortodox egyház vezetőjének találkozása: jelzi, hogy a keresztények képesek az összefogásra. A pénteki megbeszélés után pedig már nem lehet majd “elengedni a párbeszéd fonalát”, így a találkozót jó eséllyel követik majd újabb megbeszélések – fűzte hozzá.

A nyugati és a keleti kereszténység közötti ellentétről szólva Kránitz Mihály kifejtette: a különbség nem annyira teológiai, mint külső, jogi, adminisztrációs. A legnagyobb probléma az ortodox egyházak számára a pápai primátus (elsőség) elfogadása. A keleti egyházban nehezen tudják elképzelni, hogy Rómából neveznek ki egy püspököt mondjuk Ausztráliába. Az ortodox egyházak ugyanis egymástól független és egyenrangú, úgynevezett autokefál egyházak. Ugyanakkor II. János Pál pápa 1995-ös Ut unum sint kezdetű körlevelében azt kérte, hogy “legyen tanulmányok tárgya az a mód, amellyel péteri feladatát ökumenikus módon tudja majd gyakorolni”. Ezt követően XVI. Benedek pápa lemondott a Nyugat pátriárkája címről, Ferenc pápa pedig egyszerűen Róma püspökének nevezi önmagát – sorolta.

Mindezen közeledések fontossága ellenére látni kell azt is – mutatott rá -, hogy vannak ortodox közösségek, amelyek gyanakvással nézik a nyugati kereszténység “liberalizálódását”, a liturgiában, az öltözködésben vagy éppen az egyházi nyelvben végbement változásokat, míg Keleten változatlan formában maradtak fenn a hagyományok.

A teológiai különbségekről szólva Kránitz Mihály megemlítette a Filioque-vitát, vagyis, hogy míg a nyugati kereszténység szerint a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik, addig a keletiek nem fogadják el az “és a Fiútól” betoldást a hitvallásba. Ellentét van továbbá abban is, hogy a nyugati egyház a világ pokol-purgatórium-mennyország felosztását vallja, míg az ortodoxoknál nem dogma a tisztítóhely. A nyugat-európaiaknak ugyanakkor nagyon vonzó tud lenni az ortodoxok imakultúrája – mondta a szakértő.

Az Oroszországból 1917 után Nyugatra kivándorolt ortodox hívők sokszor erős lelkiségi kört tudtak teremteni maguk körül, Párizsban például az általuk alapított Szent Szergej Ortodox Teológiai Intézet meghatározó keresztény szellemi műhely lett az egész Nyugatra ható kisugárzással. Ugyanígy az ortodox vallás és kultúra ősforrás jellegét és erős hatását jelzi, hogy az Athosz-hegyi (Görögország északi részén fekvő autonóm kolostorköztársaság) kolostorok népszerű zarándokhelyekké váltak a nyugati keresztényeknek is – tette hozzá Kránitz Mihály.

Akár ez is tetszhet